Volt már úgy, hogy más képet alkottál valakiről „első benyomás” címen, mint ami a valóság volt?
Ha ez egy negatív kép felértékelődése, azt szoktuk mondani: pozitív csalódás, és hümmögve örülünk.
Mi van akkor, ha ez épp fordítva van? Egy szépnek, jónak tűnő kép omlik össze, akár rövid idő alatt?
Az ismerkedés mindig izgalmas, titokzatos és kihívást jelentő egyben. Igen, egy interjún is!
Nézzük meg ezt a témát kicsit rendhagyó módon!

A külvilágot mindannyian a saját szűrőnkön át érzékeljük. Ez egy természetes torzítás, mert az agyunk a hasonlót, a korábbról már ismerőst keresi. Ezért képeket és gondolatokat társítunk az aktuális tapasztalásainkhoz: kiegészítjük, felöltöztetjük sokszor a „saját sztorinkkal”.

Holdudvarhatás

Mikor volt legutóbb olyan interjúd, amikor nagyon pozitív benyomásod volt, szinte szárnyaltál, hogy ilyen klassz jelölttel találkoztál, majd meglepő negatív fordulat lett mégis a vége? Emlékszel, hogy miket hallottál, láttál a beszélgetés alatt? És arra, hogy mi mindent gondoltál még hozzá, amellyel még szebb lett a kép? Beleélted magad, majd csalódtál. Ne keseredj el, nem vagy egyedül ezzel a jelenséggel!

Néztél már éjszaka teliholdat? Emlékszel, milyen, ahogy körberagyogja az égitestet az a homályos fény? A pszichológia innen merítette ezt a fogalmat, nem véletlenül.

A holdudvarhatás egy kognitív torzítás, ahol a minimális benyomás erősen befolyásolja az adott helyzetről a véleményünket, megítélésünket.

Amikor szimpatikus valaki, nehezebb a pálya! Hiszen egy kiválasztásnál beleláthatunk olyasmit a jelöltbe, amely nem valós. Egyszerűen vonzóbbá tesszük magunknak a látottakat, hallottakat. Ilyenkor felöltöztetjük olyan tulajdonságokkal, amelyekről nem vagyunk meggyőződve, és szebbnek, jobbnak, ha így tetszik: ragyogóbbnak látjuk azonnal.

Kifejezetten jól öltözött? Biztos megbízható szakember! Végig szemkontaktot tartott? Tutira becsületes és őszinte. Pontosan érkezett? Biztosan jó családapa, aki időben odaér az oviba a gyerekekért. Letaglózott, ahogy beszélt? Fogja hozni a negyedéves tervet! Sokat mosolygott? Egy agilis, dinamikus, udvarias ember!

Ér mosolyogni, ahogy olvasod…, bizony, így adunk szebb köntöst valakire. Pillanatnyilag becsap bennünket az agyunk, és még csak reklamálni sem tudunk!

Mi lehet az ellenszer a Holdudvarhatásra?

A legfontosabb cél legyen az, hogy a realitás talaján maradunk egy kiválasztási folyamatban. Ha a valóban megtapasztalt információkra hagyatkozunk, stabilabbak maradhatunk.

6 pont, ami kiút, a túlzott szimpátia útvesztőjében:

> Kit és mit keresel? Legyen objektív listád, mert ez a szempontrendszer jó keretet adhat a realitáshoz!

> Mi az első benyomásom? Az érzést keressük, ne a gondolatokat!

> Ha szimpatikus: konkrétan mi tetszik benne? Objektívabbá tesz, ha konkretizálunk néhány dolgot.

> Kire emlékeztet? Van, hogy egy korábbi vonzó személyiséget látunk a beszélgetőtársunkban, lehet egy gesztus, egy vonás, ami emlékkel színezi át azonnal a jelent.

> Mennyire van összhangban a testbeszéde azzal, amit mond? A kommunikációnk a verbális, vokális és testbeszéd elemek adják. Ha valami fals, azonnal érzékeljük. A tudatos olvasás a testbeszédben segítségünkre lehet

> Miből tapasztalom mindazt, amit gondolok róla? Mi rá a bizonyíték? Figyeljünk, milyen pozitív tulajdonságokkal ruházzuk fel, és keressük meg, valóban adott-e okot erre?

Mindezek mellett van, hogy az a banánhéj, amin elcsúszunk, hogy annyira szeretnénk, hogy igazunk legyen. Ennek a hiúságnak viszont ára van: csalódás és rossz döntés. Ha döntéseinkbe mást is bevonunk, nem maradunk magunkra a benyomásainkkal. Érdemes hát a homályos ragyogást meghagyni a Holdnak, mi pedig kicselezve a torzításainkat, éberebben, a realitásban maradva látni mindazt, ami épp előttünk van.