Egy új munkatárs érkezése mindig vegyes érzeteket kelthet minden érintettben.
Bátorság, hogy ezt állítom? 😊

A várakozás kellemes izgalma keveredik a plusz feladatok okozta feszültséggel. Aki most érkezik, igyekszik megfelelni minden téren: a csapatban keresi a helyét, a vezetője felé szeretné azt nyújtani, amit az interjún ígért. Változik a környezet, új szokások veszik körül, melyhez alkalmazkodni szükséges. A meglévő kollégáktól szintén plusz energiát kíván a helyzet: a befogadás, az integrálás, a betanítás és az emberi tényezők mind alakítják az első időszakot. A harmadik főszereplő a vezető. Nem árulok el titkot, ha azt mondom: óriási szerepe van abban, hogy egy új kolléga valóban meg is érkezik az első heteiben, vagy „csak belépett”?

Melyek a leggyakoribb hibák, amelyek nehezítik az beilleszkedést?

> A csapat nincs felkészítve az új kolléga érkezésére. Kinek mi lesz a szerepe? Mi változik és mi nem? Ha ezeket nem tisztázzuk előre, felesleges konfliktusokat, rivalizálást szülhet.

> Az Onboarding hiánya, vagy nem megfelelő elvégzése. A kezdeti kötődést megalapozzák az első élmények mind szakmailag, mind emberileg. Nem érdemes ezen spórolni!

> Nincs integrálási terv- vagy mentoring/ betanítás- így, ahogy esik úgy puffan módon próbálja felvenni az új munkatárs a fonalat. Bizonytalanságot kelt és már most sérül a feladatvégzés minősége.

> Túlzott önállóság azonnal, elvárások és iránymutatások nélkül. „Úgyis ért hozzá, ezért vettük fel!” felkiáltással magára hagyni az új közegben valakit, erős öngól.

> „Legyünk az elején jófejek, ráér még megtudni, hogy itt nem viccelünk!”- a fals kép, és természetellenes viselkedés romboló.

> A beszámoltatás, ellenőrzés és a visszajelzés hiánya elbizonytalanít. Teljesítményt és motivációt rombol. Ha nincs viszonyítási pont, mégis, honnan fogja tudni az új kolléga, hogy jó, amit csinál, vagy változtasson?

Hogyan érdemes jól integrálni és motiválttá tenni az új munkatársat?

Nem biztos, hogy csupán az ingyen kávé és a korlátlan home office lesz a megfelelő motivációs eszköz…😊

Lépjünk vissza egyet: miért fontos egyáltalán motiválttá tenni? A próbaidő alatti felmondások mögött gyakran az üres ígéretek okozta csalódottság áll. A legfrissebb adatok szerint az európai munkavállalók egyharmada mondana fel a jelenlegi munkahelyén az elkövetkező 3-6 hónapban. A motiváltság tehát egy olyan hajtóerő, amit munkáltatóként nem érdemes figyelmen kívül hagyni, ha lojalitásról és hosszútávú teljesítményről van szó.

Ahhoz, hogy jól motiváljunk, jól reagáljunk, ismernünk kell a munkatárs szükségleteit, igényeit.

Miért is választott bennünket? Mit vár ettől a munkahelytől? Milyen céljai vannak? Miért váltott? Mi az, ami különösen fontos számára? Mi motiválja a mindennapokban? Mi az, amiből nem kér többet?

Ha jó volt az interjú, ezeket már tudjuk, csak szem előtt kell tartani továbbra is.

A „tartozni valahova”, olyan zsigeri igényünk, amelyet, ha megélünk, azt érezzük, biztonságban és a helyünkön vagyunk. A „Csoportból csapat” cikkünkben ehhez gyakorlati tippeket is olvashatsz. Bár a kötődés tempója és mélysége mindig egyedi, az egyik legfőbb mozgatórugónk a mindennapokban. Megéri ebbe invesztálni, hiszen hosszútávú, jó kapcsolatokat nyerhetünk vele!