10 év – 10 arc: Flowban nincs akadály

Az IDBC életében idén egy jelentős mérföldkőhöz érkeztünk: tíz éve alapította a céget Dohos Ágnes és Illés József. Az eltelt évek során rengeteg növekedést, váratlan kihívást és folyamatos változást tapasztaltunk, melyeket a csapat elhivatottsága és közösségi szelleme segített leküzdeni. Az IDBC sikere mögött olyan emberek állnak, akik munkatársként, ügyfélként vagy tanácsadóként járultak hozzá a vállalat fejlődéséhez és minőségéhez. A “10 év 10 arc” sorozatunkban az ő történeteiket, tapasztalataikat és tanulságaikat osztjuk meg. 

Sorozatunk 4. részében Pók András, Key Account Managerrel beszélgettünk. 

---

Mikor és milyen szerepbe csatlakoztál az IDBC-hez? 

2017-ben csatlakoztam az IDBC-hez, akkor még Junior Sales-esként jöttem. 

Amikor idekerültem, akkor még volt egy olyan irány, hogy IT-val, IT fejlesztéssel és Microsoftos szolgáltatásokkal foglalkozzunk, és mivel ilyen területről jövök, ezért ide vettek fel Józsiék. Amúgy Józsi és Éles Zsófi voltak bent az interjún, ők választottak ki. 

Ez az IT-s vonal végül valamikor 2018 környékén lezárult, és akkor fordultunk rá teljes fókusszal arra, hogy azt a területet priorizáljuk, ami igazán jól megy, ezek pedig egyértelműen a HR szolgáltatások voltak. Az IT contractingunk már a cég indulásától fogva megvolt, mi pedig ezt fejlesztettük tovább, és egészítettük ki még egyéb szolgáltatásokkal. 

Az elmúlt hét évben hogyan változott a szereped? Miket csináltál még ezen kívül? 

A sales-re jöttem, aztán key account managementtel foglalkoztam. Volt egy olyan időszak is, amikor a kulcsügyfeleinknél lévő kollégák is hozzám tartoztak, aztán 2021-től az idei évig sales vezetőként dolgoztam az IDBC-ben, most pedig Key Account Menedzserként főleg a banki ügyfeleinket próbálom összefogni és fejleszteni. 

Sokfajta változáson ment át a szereped, gondolom a cég is. Mi az, amit kiemelnél ezek közül?  

Amikor jöttem, körülbelül harmincan voltunk, most már 230-an vagyunk. Ahogy mondtam az előbb, maga a szolgáltatási portfólió is változott. Elindultunk a HR szolgáltatások felé, gyakorlatilag én itt tanultam meg a contractingot, a közvetítést, az RPO-t. Illetve azon dolgoztunk, hogy új szolgáltatásokat is vezessünk be, ezek közül nyilvánvalóan volt, amelyik sikeres volt, volt, amelyik kevésbé volt sikeres, de lényegében én ezt a fejlődést követtem végig, és magam is igyekeztem hozzá csatlakozni. 

Mik a legfontosabb személyes emlékeid az IDBC-vel? 

Bárcsak azt mondhatnám, hogy a legfontosabb személyes emlékeim mind a nagyon szigorú szakmai dolgokhoz kötődnek, de nem. Nyilván a közös bulik, csapatépítők, karácsonyi bulik, munkán kívüli események, CSR programok, sportesemények, ezek azok, amik erősebben megmaradtak, mint amellett persze, hogy volt egy csomó szakmai siker, de az igazából a BAU működésnek a része. 

Igen, úgy tudom, hogy te is több CSR programot szervezel a cégnél, illetve az IDBC Running Challenge, ami most a cég születésnapja alkalmából 10 héten keresztül fut, annak is az egyik csapatkapitánya vagy. Mi motivál téged az ilyen közösségi kezdeményezésekben? 

Magam is rendszeresen sportolok, úgyhogy ez az egész téma közel áll hozzám, a céges futásnak pedig már pár éves hagyománya van az IDBC-nél. Szerintem 2021-ben volt az első alkalom, hogy Running Clubot csináltunk, akkor vállaltam egy csapatkapitány szerepet. Az azt követő évben nem voltam csapatkapitány, tavaly kimaradt, és akkor idén ez a harmadik alkalom. Igazából tök jó közösségi program, gyakorlatilag segít abban, hogy megismerjük egymást. Egy csomó dolgot megtudunk olyanokról, akikkel amúgy nem beszélgetünk a magánéletünkről. Én a mostani eseményen tudtam meg az egyik recruiter kolléganőről, hogy ott lakik Pákozdon a családja, ahol én, konkrétan a térképen láttam, hogy ott szaladgál, ahol én is szoktam. Úgyhogy ezért is hasznosak szerintem ezek az események. 

A CSR meg hasonló. Én az év végi CSR projektet szoktam vállalni. Ez az utóbbi években minden évben arról szólt, hogy gyerekkórházat támogattunk, adománnyal, adománygyűjtéssel, és ennek is van egy ilyen összeforgácsoló ereje, mindenkinek jól esik, hogy együtt tudunk segíteni, valami jó ügyet tudunk támogatni, és szintén olyan emberekkel beszélgetünk cégen belül, akikkel amúgy a napi munkánk során nem dolgozunk szorosan együtt. 

Mit tartasz a legizgalmasabb szakmai kihívásnak, és mit szeretsz a legjobban a munkádban? 

Én most arra fókuszálok, hogy az amúgy is nagy ügyfeleinknél még nagyobbak legyünk. 

Ez azt jelenti, hogy egy-egy nagyobb szervezetnél, nagyobb ügyfélnél nagyon sok ember van, aki egymástól függetlenül ügyfélként azonosítható, és ezek olyan szervezetek, amiket nehéz átlátni. Úgyhogy nekem most az a kihívás, hogy ezeket átlássam, megtaláljam az összefüggéseket, megtaláljak minden potenciált ezekben az ügyfelekben, és aztán azon dolgozzunk, hogy minél stabilabbak legyünk IDBC szinten ebben az ügyfélkörben.  

Azt pedig nagyon szeretem a contractingban, hogy ha ilyen típusú munkán dolgozunk, akkor nagyon együtt rezgünk, együtt moccanunk a recruitmenttel, és amikor valami gyors megoldás kell, valami gyors keresés, akkor igazából nem kell túlmagyarázni a dolgot, és csapatszinten tudunk együtt reagálni. 

Mi volt a leggyorsabb keresésetek eddig, ami nagyon nagy sprint volt? 

Nagyon sok ilyen volt, és csomószor volt rá példa, hogy egy napon belül tudtunk jelöltet állítani, de most talán a legutóbbi alkalom, amikor kaptunk harmincvalahány pozíciót egy keddi napon, pénteki határidővel. Mindenki tudta, hogy ez fontos, mindenki fókuszált rá, és péntekre sikerült küldeni 40+ jelöltet, ami azért nagyon nagy munka, és nagyon sok energiát kell beletenni. 

Hogyan bírtad ki ezt a rengeteg utazást, Pákozd és Budapest között, hallgattad (vagy nem) a Fel vagy véve! adásait? 

Természetesen hallgattam, és napi programom, hogy Fel vagy véve! adásait hallgatom utazás közben. Amikor már kezdenek elfogyni, akkor újra és újra meghallgatom őket. 

És melyik a kedvenced? 

Az első. 

Nem is az, amelyikben te szerepeltél? 

Ja, de az, amiben én szerepeltem. 

Van valamilyen születésnapi jókívánságod az IDBC vagy Józsiék felé? 

Józsiék felé van, igen. Azt kívánom nekik, hogy iszonyatosan sok energiát beletettek ebbe a tíz évbe, és a következő tíz év legyen hasonlóan sikeres, de úgy, hogy ne kelljen ennyire bedarálniuk magukat a cégbe. 

Mit gondolsz, hogy mit tartogat a jövő pontosan majd nekik és nekünk? 

Amit Józsi kitalál, azt általában végig szokta vinni, úgyhogy azt gondolom, hogy amit vízióként meghatároz, azok idővel meg fognak valósulni. Biztos vagyok benne, hogy szépen fokozatosan meg fogunk jelenni a nemzetközi piacon. Illetve, hogy ezekkel a meglévő szolgáltatásokkal egyre inkább fogunk javulni és lépkedni a ranglétrán, úgyhogy a piacvezető pozíció és bizonyos szempontok alapján a nemzetközi piacra lépés biztosan meg fog történni, és nem is kell valószínűleg tíz évet várni hozzá. 

Beszéltünk sokat a változásról, meg hogy honnan hova jutunk. Az értékek, vállalati kultúra, az, hogy milyen a hangulat, szerinted változott az elmúlt hét évben? 

Hullámzott, nyilván most nem fogom azt mondani, hogy állandó felhőtlen hangulat van a cégben. Mindig voltak nehezebb időszakok. Minden évben voltak hullámvölgyek. 

Nyilván tök nehéz, hogy ekkorára nőtt a cég, és emellett családias hangulat maradjon. Most még azt látom, hogy ez jó, és mindenképpen megvan az a szándék, hogy a méretek ellenére ne menjünk el egy ilyen nagyon rideg hangulat felé. Én szeretem azt, hogy itt tudunk együtt röhögni meg poénkodni, mindenkivel közvetlen a hangulat és a kapcsolat. Ez még megvan és talán tartható is.  

Zárógondolatként szeretem megkérdezni mindenkitől: mi a három legfontosabb szakmai tanácsod? 

Ez nem könnyű kérdés. Igazából én a salesről tudok nyilatkozni. Hogyha valaki saleses pályát választ, akkor ismerje meg magát és tudja meg magáról azt, hogy tudja-e saját magát motiválni, mert én itt az évek alatt ezt tanultam meg, nemcsak a saját példámból, hanem a pozitív példákat láttam a kollégák körében az tud sikeres lenni, aki tudja magát motiválni, és ha nehezebb szitu van, akkor is tovább tud menni, és tudja csinálni a munkát. Sales alaptulajdonságnak kell lennie. 

Illetve nem akarok valami nagy öregként a fiataloknak üzengetni, de nyilván kell némi türelem meg alázat.  

Ha már így említetted ezt a belső motivációt, téged mi motivál? 

Hú, hát ez is egy baromi összetett, meg nehéz kérdés. Engem az motivál, én azt keresem, hogy hogyan tudom magam jól érezni, úgy, hogy mellette nem esik nehezemre mondjuk egy nagyobb terhelés. Ezt régen bullshitnek gondoltam, de aztán én is azt éreztem, hogy ha flowban vagyok, a nehézségek is könnyűnek tűnnek, én pedig ezt keresem, ezt az állapotot.