Amikor a szakma iránti szenvedély profizmussal párosul Molnár-Szabó Zsuzsa, ITS üzletágvezető

Tapasztaltak, tehetségesek és eltökéltek: három üzletágvezetővel bővült szakértői gárdánk, toborzási vezetőinket piacvezető multiktól hoztuk át. Három részes cikksorozatunkban bemutatjuk őket, és utána járunk, milyen kihívásokat tartogat egy magyar vállalkozáshoz váltani az ismertből, milyen munkaerőpiaci változásokat látnak 2024-re, és milyen megoldásokkal, módszerekkel jönnek a fennálló problémákra. „Van konkrétan olyan szoftverfejlesztő, aki ingyen is dolgozna, csak szerezzen tapasztalatot” – IT munkaerőpiaci trendekről Molnár-Szabó Zsuzsával, az ITS üzletág vezetőjével beszélgettünk. 

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Tőled is meg kell kérdeznem: Zsu, miért jöttél az IDBC-hez? 

Ez egy nagyon izgalmas és összetett helyzet volt. Józsi engem is proaktívan megszólított LinkedIn-en, én pedig fejvadászként azt gondolom, hogy minden kapcsolódás vezet valahová, ezért természetesen válaszoltam. Tisztáztam az elején, hogy nem áll szándékomban váltani, versenytárshoz pedig végképp nem, de nagyon szívesen a figyelmébe ajánlok pár tapasztalt vezetőt a networkömből, akár volt kollégáim közül, akiket jól ismerek. Így kezdődött el közöttünk a párbeszéd. Találkoztunk, de ekkor még inkább csak a kíváncsiság munkálkodott bennem, illetve természetesen imponált szakmailag és emberileg is, hogy valaki ennyire érdeklődik a tudásom és tapasztalatom iránt. 

Nagyon szerettem a Randstadnál dolgozni, viszont egyre izgalmasabbnak tűnt a megoldandó feladat, szimpatikussá vált nagyon az IDBC és amit Józsi és Ági képviselt. Az motoszkált bennem, hogyha 16 év után erre most nemet mondok, akkor soha semmire nem fogok igent. Nagyon testhezállónak tűnt, amit Ágiék kerestek – erős vezetői tapasztalat, eredmény– és célorientált recruitment metodológiai tudás, és erősnek éreztem a személyiségbeli kapcsolódást is velük. Egy jó megérzésem volt – ami kevésbé tűnik professzionálisnak, de mindig jó irányba vezettek eddig az eddigi életem során.  Ehhez persze az is hozzájárult, ahogy a tulajdonosok a céghez állnak: a lelkesedés és ambíció, amit képviselnek és nagyon tetszett a konkrét stratégia: Szerezzünk a piacvezetőktől három erős üzletágvezetőt, és ‘határ a csillagos ég’.  

18 év agency és ebből 10 év vezetői tapasztalat után egy multi környezetből átülni egy magyar tulajdonú, fejlődésben lévő céghez számomra egyértelmű szakmai motivációt jelentett: alkotni, fejleszteni, behozni a tudást, megmérettetni magam. 

Mik azok a konkrét célok, amiket kitűztetek, és hogyan tudsz te hozzájárulni ehhez? 

Azt hiszem nagyon konkrét célokat fogalmaztak meg, és ebben nekem kicsit más a szerepem, mint a másik két új üzletágvezetőnek. Nekem nagyon tudatos döntés volt hét évvel ezelőtt agency oldalon IT-val foglalkozni, és az, hogy az IDBC-nél core business az IT contracting, az a tech iparban már egy mély tudást jelent. A feladatom az volt, hogy egy már működő csapatot még hatékonyabbá tegyek, ebben pedig a Randstad nagyon jó hátteret és tudást adott nekem. Meg kell mutatni, hogyan lehet tudatosabban alkalmazni a különböző recruitment módszereket, jobban számon kérni az egyéni célokat, a minőségre nagyobb hangsúlyt fektetni. A 360 fokos tanácsadás szemlélete szerintem nagyon fontos – tarts kézben proaktívan mindent a toborzástól az ügyfélkezelésen át. Sokkal nagyobb felelősséget és önállóságot kapnak így a recruiterek, közvetlenül a kezükbe kerül a sikerességük kulcsa. Egyértelmű közös döntés volt, hogy a full lifecycle modellt be kell hozni, erősebb üzleti gondolkodásmódot és sales attitűdöt kell a recruiterekbe injektálni.  

Hogyan néznek ki ezek a változások a gyakorlatban? Hogyan fejleszted a csapatot? 

Nekem az egyik legfontosabb eszközöm a bevonás: Lássák a ‘big picture’-t, a hatásukat a teljes folyamat egészére, továbbá, hogy ne csak a saját teljesítésüket kövessék ily módon, hanem a csapat és céges profitot és a teljes szervezetre gyakorolt hatásukat.  Ezt az ownershipet pedig ameddig csak lehet, ki kell szélesíteni, hogy beleszólása lehessen a tanácsadónak a folyamatba, a legelejétől a legvégéig legyen benne mindenben. Ezenkívül a transzparenciát tartom nagyon fontosnak: az egyértelmű elvárások és célok világos tisztázását, mert így a legkönnyebb együtt dolgozni. Ebben a közös munkában hamarabb észrevehető, ha a kis lépésekben van esetleg elakadás, amiben tudok segíteni, aztán persze a nagy lépéshez visszacsatolni. Meg kell nézni az okokat, és rugalmasan, folyamatosan fejleszteni, hiszen sosem lesz egy módszer, ami mindig minden helyzetre alkalmazható. Az IT piac pedig főleg az elmúlt egy évben nagy változásokon ment át, gyorsan kell tudnunk alkalmazkodni. Nyilván nem a munkában eltöltött évek száma határozza meg a sikerességet, de azért vezetőként láttam már egy pénzügyi válságot, COVID-ot, a jelenlegi válságot is, és azért ez a fajta rutin és tapasztalat sokat számít: minden feladat, nem megoldhatatlan probléma – még akkor is ha ez így konkrét példa nélkül közhelyesen hangzik.  

Említetted a változó IT ipart, jelenleg mit látsz, milyen a piac? 

Ha azt mondom, hogy megfontolt, akkor ebben kicsit egy önbeteljesítő jóslat is van, legalábbis én ezt mantrázom. Könnyebb egy megfontolt üzleti döntéseket hozó piacon tervezni és sikereket elérni, és azt gondolom, hogy a COVID utáni hatalmas robbanás, majd visszaesés, ami világszinten a nagy multikat is leépítésre kényszerítette, most egy határozottabb és stabilabb humánerőforrás-tervezést hoz be. Mindenki tanult, sokszor out of the box, gyors, akár egyedi megoldásokat, döntéseket hozott, de az nem változott, hogy előre akarnak menni a cégek. Azt látom, hogy bár néha túlzottan visszafogottan is, de megfontoltabb növekedést terveznek a vállalatok munkaerő-felvétel szempontjából. A korábbi hektikusság, hogy kiadunk tíz pozíciót, majd mégsem, már sokkal kevésbé jellemző a piacra, ha kevesebb is a nagy boomhoz képest, de ezek valós és átgondolt pozíciók. Az persze nem kérdés, hogy az IT és tech területre ugyanannyira van szükség, mint eddig, és egyre jobban az lesz, hiszen ez a terület sajátossága. 

Milyen hozzáállást igényel ez a megfontolt IT munkaerőpiac a toborzóktól? Kell valamit módosítanunk, alkalmazkodnunk? 

Szerintem nagy erőssége az IDBC-nek, hogy biztos ügyfélkörrel dolgozik, régi és jól működő partneri kapcsolatokra építünk, ami mellé jönnek az új ügyfelek is. Nagyon erős a lábunk a kkv szektorban, és multiknál is jelen vagyunk. A cél persze az, hogy erősítsük ezeket a kapcsolatokat ügyféloldalról, a tanácsadók jelenlegi egészséges workloadja pedig pont azt segíti, hogy jobban az ügyfelekre és a jelöltekre tudjunk koncentrálni. Napi szinten kapcsolatban tudunk lenni az ügyfelekkel, gyorsan és könnyen megérteni az igényeket, a változásokra pedig rugalmasan és gyorsan reagálni. Ez hatalmas versenyelőnyünk véleményem szerint. Jelölt oldalon pedig ugyanez – teljeskörű karriertanácsadást tudunk nekik biztosítani. Ez a tendencia tehát abszolút a magasabb minőség irányába visz most el minket ügyfél és jelölt oldalon is. 

Hogy lehet megtalálni, hogy az ügyfél és a jelölt is elégedett legyen? 

Szerintem nagyon sokat kell folyamatosan edukálni mindkét oldalt, hogy tudjanak egymás fejével gondolkodni, megérteni a motivációkat, szempontokat. Fejvadászként két kapcsolódási pont között vagyunk, és meg kell mutatnunk mindkét oldalt, illetve magunkkal is kritikusaknak kell lennünk. Pontosan érteni, mi van az adott pozícióleírás mögött, mit szeretne a jelölt, mik a lehetőségek. Ez egy folyamatos kérdezést, állandó proaktivitást igényel minden oldal részéről. 

Lehet általános megállapításokat tenni, hogy mi kell jelenleg a jelölteknek és az ügyfeleknek? 

Úgy látom, hogy az ügyfeleknek IT területen a magabiztos tudás és technológiafontos, kiváltképp, hogy a toborzóknak leginkább medior és senior szintű kereséseket adnak ki az ügyfelek. Az egyre erősebb szakmai elvárás és sokkal relevánsabb szakmai tudás, amit az ügyfelek akarnak, mert nem biztos, hogy van jelenleg arra erőforrás vagy budget, hogy megvárják valaki betanulását az adott technológiába. Jelölt oldalról pedig továbbra is az a fontos, hogy stabil pénzügyi hátterű, de valós (nem visszavont projekt pl.) és izgalmas szakmai kihívásba, projektbe tudjanak becsatlakozni. Az elmúlt évben pedig már jóval inkább itt is a teljes egész: hogy jó céghez, jó csapathoz kerüljenek, olyan vezető mellé, akitől tanulni tudnak,, olyan céghez, ahol van vízió és stratégia. És tudjuk, hogy továbbra is a juttatási csomag minden elemével együtt kapja a legnagyobb figyelmet az IT területen különösen. Azonban egyre inkább az tapasztalható, hogy már sokkal inkább nézik a nagy képet.  

Említetted a megnövekedett igényt a medior és szenior IT szakemberek iránt. Juniorként hogy tudja valaki minél gyorsabban versenyképessé tenni magát ezen a piacon? 

Reméltem, hogy ezt meg fogod kérdezni, mert szerintem ez az egyik legégetőbb téma jelenleg az IT munkaerőpiacnak (is). A Greenfox bezárása jó példa erre – ugyan nem minden vállalat fogadja tárt kapokkal a bootcampes jelölteket– de ez nagyon kézzelfogható és sajnálatos tény a szakmában, hiszen hatalmas gondok lesznek az utánpótlással. Akik most juniorok, azok pár év múlva azok a mediorok lennének, akikre szükség lesz, de jelenleg nem tudnak elhelyezkedni. A minap tárgyaltam egy 300+ fős tech céggel, ahol a regionális HR vezető mesélte, hogy van olyan pályakezdő szoftverfejlesztő, aki ingyen is dolgozna csak azért, hogy tapasztalatot szerezzen. Lehet ez egy extrém példa, és bízom benne, hogy nem lesz tendencia, de annyira nem tudnak, vagy csak nehezen tudnak a pályakezdő IT-sok elhelyezkedni, hogy hogy ezzel a szakmánknak közösen foglalkoznia kell, és tenni valamit.  

Mit tehet akkor ilyen helyzetben az a junior szoftverfejlesztő például, aki szeretne elhelyezkedni? 

Szerintem, amit a legtöbb szakmában is mondunk, hogy megpróbál már a tanulmányai alatt tapasztalatot szerezni, amikor még tényleg kevésbé van tétje annak, hogy mennyit kap ezért, vagy milyen területen tudja kipróbálni magát. Ha már valaki egy minimális tapasztalatot szerzett, és úgy lett klasszikus értelemben vett diplomás pályakezdő, akkor szerintem sokkal jobbak az esélyei arra, hogy el tudjon helyezkedni. Lesz már valamilyen kézzelfogható tudása, illetve a munka világában tapasztalata, ami mindenképpen versenyelőny lesz azokkal szemben, akik csak egy diplomával a kezükben próbálnak elhelyezkedni.  

Nagyon érdekes, amit mondasz, én is tapasztaltam a saját szakmámban, hogy mekkora előnyt jelent, ha valaki egyetem alatt már dolgozott. De azt is látni kell, hogy nappali tagozatra és munkahelyre járni nehéz egyszerre. 

Ez így van, és az is igaz, hogy sokkal kevesebb gyakornoki pozíció van, mint két-három évvel ezelőtt, tehát nagyon nehéz lehet most kezdőként tapasztalatot szerezni tanulmányok alatt. Itt jöhet be a korai tudatosság fontossága, hogy már akkor foglalkozzunk ezzel, amikor még nem tűnik relevánsnak, diákmunkákat, kapcsolati rendszert ki kell használni és minden lehetőséget megragadni, ami ilyenkor adott.  

Köszönöm a kézzelfogható válaszaidat. Az interjú végén szeretnélek egy kicsit személyesebben is bemutatni az olvasóinknak, ügyfeleinknek és jelöltjeinknek. Rézitől és Bencétől is megkérdeztem: mi volt a jeled az oviban, és mi akartál akkor lenni? 

Cica volt a jelem, amit az öt évvel idősebb bátyámtól örököltem, de abszolút tudtam vele azonosulni. Oviban azt hiszem pénztáros akartam lenni, hogy nyomkodhassam a gombokat, később pedig fogorvos. Nehéz lenne bármelyiket is a toborzáshoz és az IT világához kötni, de azért a Comodore 64 mégis családtag volt nálunk gyerekkoromban. + 

Hogy jutottál a fogorvosságtól a recruitmenthez? 

Nagyon hamar, egy biológia és kémia fakultáció után kiderült, hogy én nem akarok orvostudománnyal foglalkozni, 10 évet az egyetemen tölteni. Ennél én pragmatikusabb vagyok, szeretek azonnal cselekedni, a toborzásba pedig véletlen kerültem diploma után. Jó volt a kommunikációs készségem, jól beszéltem nyelveket, és Manpowerhez kerültem Key Account Asszisztensi pozícióba, ahol nagyon hamar elkezdtem recruitmenttel foglalkozni, ami pedig megfertőzött, és azóta, 18 éve is imádom csinálni. Ezt csak így érdemes.  

Nagyon inspiráló szerintem olyanokat hallgatni, akik szeretik és élvezik a szakmájukat. Utolsó kérdésként arra vagyok kíváncsi, mit üzennél a pályakezdő önmagadnak? 

Hogy sokkal kevésbé féljek a változástól, mert ha nem is pozitív egy változás, a nap végén mindig ki lehet belőle venni a jót, tanulni, fejlődni és az mindig előre visz, ez pedig nagyjából csak rajtad múlik.