Nagy Petra IDBC senior recruiter, állatvédő CSR projektvezető beszámolója:
Az IDBC az állatokért program már évek óta megrendezésre kerül a vállalatnál. A tavalyi évben vállaltam először a szervezését, melynek szerencsére nagy sikere lett, így idén is szívesen vállaltam a szervezői szerepet. Közel áll a szívemhez ez a program, hiszen alapítvány által sikerült nekem is találkoznom a kiskutyámmal.
Úgy gondoltam, hogy idén új helyszínre megyünk, ugyanis minden menhelynek és alapítványnak szüksége van a segítségre és támogatásra. Így esett a választásom a Noé Állatotthon Alapítványra.
A NOÉ Állatotthon Alapítvány Budapest legnagyobb állatotthonaként 1992 óta végzik a bajba jutott, megkínzott, balesetet szenvedett állatok mentését. 3,5 hektáros, 2009. évtől majdnem 8 hektáros állatmenhelyük jelenleg közel ezer kutya, cica, malac, kecske, juh, strucc, nyuszi, tengerimalac, csirke, kacsa, liba, páva, vaddisznó, mosómedve, ormányos medve, borz, ló, póni, szamár, láma, díszmadár, galamb, varjú, teknős, és szarvasmarha átmeneti, vagy – sok esetben – végleges otthona. 2012. tavaszától pedig bajba jutott főemlősöknek is segítenek.
A program keretein belül adománygyűjtést szerveztünk, mely megkezdése előtt egyeztettem a menhellyel, mire lenne szükségük, hogy valóban számukra értékes és felhasználható tárgyakkal érkezzünk. Nagy szükségük volt állateledelre, tisztítószerekre, illetve pórázakra is. A gyűjtés márciusban meg is kezdődött, hogy április végéig mindenkinek lehetősége legyen behozni az irodába az általa felajánlott tárgyakat.
Mindenképpen szerettem volna, hogy kicsit közelebbinek érezzék magukhoz a kollégák ezt a projektet, így az adományok átadásával egybekötve önkéntes kutyasétáltatásra is kértem lehetőséget a menhelytől, melyre azonnal igent is mondtak.
Április 21-én szombaton délelőtt a több doboznyi adománnyal az autóba, – melyet csodás kollégáimnak köszönhetek -, meglátogattuk személyesen a menhelyet. Szerencsére csodálatosan szép napos, meleg időt fogtunk ki. Az adományok átadása után, minden jelenlévő kapott egy kutyust pórázon, akit a menhely melletti szabad területre tudott vinni sétáltatni. Alapvetően a kutyusokat nem szabad egymáshoz közel engedni, nehogy összekapjanak, de akik egy kennelben élnek, őket lehetett együtt vinni, így a csapatnak sem kellett teljesen szétszakadnia, hanem kisebb csoportokban zajlott a sétáltatás.
Közel 1 órát sétáltattunk, majd az idő lejártával megköszöntük, hogy ott lehettünk, többen megígérték, hogy többször is menni fognak sétáltatni és konstatáltuk, hogy ezt a programot egyik évben sem szabad kihagyni, hiszen annyi menhely van még, amit meglátogathatunk, és segíthetünk.
Örülök, hogy idén is elvállaltam ennek a projektnek a menedzselését, és remélem jövőre is lesz rá alkalmam. (:
Szerző: Nagy Petra
Senior Recruiter
