Hogyan lettem Gyakornokból Junior IT Recruiter?

Recruiter kollégánk, Czigler Dalma meséli el karrierútját, történetét, ami hozzánk vezette:
Hol is kezdjem? Az eddigi tapasztalataim alapján, azt tudom elmondani, hogy egy nagyravágyó egyetemista minden igényét kielégítő gyakornoki pozíciót nagyon nehezen talál magának.

Amikor jelentkeztem az egyetemre, tudtam, hogy előbb vagy utóbb mindenképpen kell szakmámba vágó szakmai gyakorlatot teljesítenem, de valahogy a bolti eladó pozíciókat mindig könnyebb volt megszerezni, így húztam ameddig csak lehetett. Amikor már éreztem, hogy jobb lesz elkezdeni szétnézni a gyakornoki állásajánlatok között, nem gondoltam volna, hogy ennyi ideig fog tartani, egészen addig a pillanatig amíg beléptem az IDBC ajtaján. Ezt a belépést megelőzően 5-6 állásinterjún részt vettem már, ahol volt, hogy órákig „túráztattak”, így fel voltam készülve, hogy itt is erre számíthatok, azonban már annyira ki voltam fogyva az ötletekből, hogy mindenképpen szerettem volna felvételt nyerni az IDBC-hez, így minden erőmet, tudásomat és reményemet összeszedve interjúztam, mindent egy lapra tettem fel.

Az első interjún Éles Zsófi kolléganőmmel- aki mind a beilleszkedésemben, mentorálásomban, szakmai fejlődésemben és szakdolgozat, záróvizsga tekintetében hatalmas segítséget nyújtott – kötetlenül beszélgettem körülbelül 20 percig, amit azóta is úgy emlegetünk, hogy szerelem volt első látásra. (: Szerencsére ez egy viszonzott szerelem volt, és pár nappal később kaptam a hívást, hogy szívesen várnak az IDBC csapatába!

Mondanom sem kell mekkora öröm volt bennem és alig vártam, hogy végre egy igazi irodában dolgozhassak és hasznosítsam a tudást amit előtte az egyetemen 2 évig tanultam.

A beilleszkedésem után rengeteg tréninget kaptam a Recruitment és Sales csapattól, hogy minél előbb támogatni tudjam a munkájukat a segítségemmel. Fogalmam sem volt arról, hogy a HR mely területén szeretnék elhelyezkedni, viszont úgy gondolom, hogy beleugrottam a mélyvízbe a toborzás-kiválasztással. A gátakat amiket magamnak építettem az évek során, miszerint félve emelem fel a telefont, hosszú hónapok után sikerült átugranom, annak ellenére, hogy extrovertált vagyok. Nagy nyomás volt rajtam, hiszen mégsem egy pizzarendelésről van szó, hanem állásajánlatokról. Szerencsére ebben is támogatóak voltak a recruiter kollégák, és mindent információt előre előkészítettek, elmagyaráztak nekem, így nekem csak a legszebb hangomat kellett elővennem. Természetesen az interjúk szervezése csak egy része volt a gyakornoki sourcer munkakörömnek, emögött számos adminisztrációt kellett véghez vinnem az ATS rendszerünkben, amit már rutinszerűen kezelek. Hálás vagyok, hogy az adminisztráció ezen részét digitálisan vezetjük, máshogyan valószínűleg ki sem látnánk a papírok mögül.

Hétről-hétre és hónapról-hónapra egyre fontosabb feladatokat bíztak rám, amit nagyon nagy sikerként éltem meg, jól esett, hogy értékesnek és fontosnak tartanak, néha el is feledkezve arról, hogy nem teljes állásban dolgozok az IDBC-nél. Közben megtapasztaltam az IDBC életérzést, rengeteg támogatást, szeretet és barátságokat kaptam illetve részt vettem a csapatépítőkön, amik örök emlékek maradnak.

A gyakornoki évembe beíródott a pandémia időszaka is, ezért sajnos nem hagyhatom ki a történetemből. Egyedüli gyakornokként, életem első remote munkavégzésében próbáltam segíteni az IDBC tevékenységét, amit úgy gondolom sikeresen teljesítettem és elnyertem a bizalmat a további együttműködésre. Nehéz volt megszokni, hogy egy hangosan feltett kérdésemre nem jött azonnal válasz, a kollégáimmal állandó telefon és videóhívásban voltam, akik a nap minden percében rendelkezésemre álltak, ha kérdésem volt.
Természetesen ezek a beszélgetések nem pótolták a néha egy órásra elnyúló közös ebédeket amikor nem az ételtől hanem a nevetéstől fájt a hasunk. Egy rövid visszatérés után az irodába, jött a második hullám, amikor megint át kellett állni az otthoni munkavégzésre és az online oktatásra.

Az utolsó félévem az egyetemen rendkívül tartalmas volt. A laptopomon váltogattam az online órákat és a céges meetingeket. Ekkor már ki volt dolgozva számomra egy tréningterv, ami az interjúk látogatásával kezdődött és önálló interjúztatással végződött. Nagyon izgalmas időszak volt számomra, hiszen egy újabb gátat ugrottam át, a tárgyaló vendég székéből az interjúztató székbe ültem át. Persze csak képletesen, hiszen a pandémia első hullámától kezdve online videó interjúk zajlanak az IDBC-nél, digitális recruitment működik így a betanulásom is online zajlott. Hónapról- hónapra magabiztosabb voltam, és már nem éreztem életidegen szituációnak amikor egy jelölt belépett hozzánk az online térbe, néha viszont nem tudtam eldönteni, hogy ki izgul jobban, ő vagy én. (:

Saját véleményem a videóinterjúkról az, hogy könnyebbé tette a szervezési folyamatot, nem kell az időbe belekalkulálni az utazást, így a jelöltek is szabadabban választanak az időpontok közül. Természetesen az élő beszéd által megtapasztalt testbeszéd, rezzenések, fokozott izgalom nem olyan látható, így remélem hamarosan a személyes interjúztatást is megnézhetem „közelebbről”.

2021 januárjában, egy év sourcer gyakornokság után hatalmas megtiszteltetésként junior recruiterré léptettek elő, miközben a diplomámat is megszereztem. Féléve már, hogy saját nevelésű játékosként mutatkozhatok be az új recruitereknek és sourcereknek, akik láthatják maguk előtt ugyanezt a karrierutat. Hálás vagyok, hogy bizalmat kaptam, hogy megmutassam mire vagyok képes, és szerencsére egyre több sikert tudhatok magam mögött, ami reméljük a jövőben fokozódni fog. Beszélni kell a kudarcokról is, amik természetesen ezalatt a félév alatt is voltak már, de megtanultam, hogy tudni kell gyorsan továbblépni rajtuk és a fejlődésre koncentrálni.

Akik jelenleg gyakornoki pozíciót keresnek, nekik azt tanácsolom, hogy ne adják fel hamar, nem könnyű folyamat, de mindenki megtalálja a neki megfelelő munkahelyet, nekem az IDBC lett az! (: