„Csak előre lehet menekülni” – tartja Dohos Ágnes, az IDBC egyik alapító ügyvezetője. És valóban, az üzletben, karrierben, problémamegoldásban sincs retrospektív akcióterv, nincs más hátra, mint előre. A munkaerőhiány, infláció és a bérigények drasztikus növekedése bizony a toborzó vállalatokra is hatással volt, az ügyfelek létszámstopja vagy megtartásra való fókuszváltása új kihívások elé állította a szakmát.  

A mi házunk táján viszont csak a növekedés, bővülés, terjeszkedés, fejlesztés és fejlődés lehet opció, éppen ezért 2023 végén három, szakmájában kiváló, multinacionális környezetből átlépő vezetőt is leszerződtetünk az ITS, ENG és FBS üzletágaink élére. Mi nagyon örülünk, hogy már két hónapja együtt dolgozhatunk velük, következő cikksorozatunkban pedig egyesével bemutatjuk az IDBC új arcait, akik lelkesedésükkel, szakértelmükkel és agilis attitűdjükkel mind ügyfeleink, mind pedig jelöltjeink számára a legmagasabb minőségű szolgáltatást fogják biztosítani. Az első részben Mancsiczky Rebekával, Rézivel, a Finance & Business Services üzletág vezetőjével beszélgettünk tapasztalatokról, motivációról, üzletfejlesztésről és karriertanácsokról. 

Milyen tapasztalatokkal és miért jöttél át az IDBC-hez? 

A Randstadtól, korábban piacvezető szerepben lévő toborzócégtől érkeztem. 2017-ben kezdtem ott, gyakorlatilag egy véletlen során, ugyanis eredetileg egy franciául beszélő IT helpdesk pozícióra kerestek meg, de engem jobban izgatott a recruitment, így végül ilyen pozícióban sikerült is elhelyezkednem. Viszont kezdetektől a business services szektorral foglalkoztam, majd jogi és pénzügyi területre kerültem, ahol a pénzügyi szektoron túl a corporate finance világát is megismerhettem. Az üzleti szolgáltató szektor az izgalmas folyamatszervezési feladatok, tömeges toborzási RPO projektek, akár a nulláról felépített nagy létszámú központok miatt nőtt a szívemhez, a pénzügy pedig a terület változatossága miatt. Számomra mindig ezek voltak a legizgalmasabbak, hiszen munkaerőhiányos, jelöltközpontú piacokról beszélünk, de business services területen az alapos piacismerettel, targetált kampányokkal, pénzügyi területen pedig a hosszútávú kapcsolatépítésre figyelve tudtam sikereket elérni. Bár nagyon különböző területekről van szó, mind a jelölt, mind pedig az ügyfél visszajelzésekből azt látom, hogy a 360 fokos tanácsadást ezeken a területeken nagyon profi módon lehet biztosítani és ezt szereti a piac. 

És ezt itt meg lehet csinálni? 

Szerintem igen, de sokat kell fejlődni szakmai tudásban a csapatnak, éppen ez motivált engem a váltásban. Nagyon jó volt megtanulni a szakma csínját-bínját egy olyan cégnél, mint a Randstad, de egy idő után ez a multinacionális környezet kicsit rugalmatlan is tud lenni. Teljesen biztos voltam benne, hogy következő lépésként egy kisebb, magyar céghez fogok menni, ahol hozzá tudok tenni a fejlődéshez, és van tér változtatni. Ehhez a legjobb hátteret a dinamikus menedzsment gárda és gyors döntéshozatali kultúra adja, amelyben vezetőként nekünk is praktikus, proaktív szerep jut.  

Szerinted hogyan lehet az egyensúlyt megtalálni a kifejlett multis struktúra és e között a rugalmasság között? 

Ez igazából a fő feladat, megtalálni ezt az egyensúlyt. Azt gondolom, hogy ahol erősebb struktúra és mélyítés kell, az a specializáció vonala. Mi tudatosan egy specialista szakértői gárdát szeretnénk erősíteni a recruiterek között. Eddig az IDBC-nél ezen a területen nem volt ilyen szintű fókusz, bár ennek ellenére is nagyon szép és kiemelkedő eredményeket ért el a cég, de természetesen a fejlődés következő lépcsőfokára kell lépnünk. A rugalmasságot pedig az ügyféloldalon kell mindenképp megőrizni: gyorsan és egyszerűen menjen a tárgyalás, szerződéskötés, jelöltkiküldés, mert az ügyfél mindig ezt akarja. Egy recruitment cég soha nem kap könnyű pozíciót és mindig tegnapra kell az új kolléga. Az IDBC-nél páratlan a tempó és az ügyfélközpontúság: aktuális példa, hogy pár hete pénteken jött be egy igény RPO ajánlatra, amelyet aznap délig le kellett tennünk az ügyfél asztalára. Sokszor egy nagyobb cég ezt nem tudja megoldani, az IDBC-nél viszont hibátlanul sikerült. 

Tavaly sok szó esett a szakmában a munkaerőhiányról, bérigénynövekedésről, nehezebb üzletkötési környezetről, megtartásra kerülő fókuszról. Mit gondolsz, a te üzletágad területein ez 2024-ben hogyan fog változni? 

Ez egy jó kérdés, mert a COVID-19 óta nehéz bármit is megjósolni. 2022 végén is azt vártuk, hogy majd most lesz egy felpattanás, de legalábbis erőteljes növekedés, ami azért így egy az egyben nem történt meg. Az én területeimen, ami a business services és finance szektorok, valamint minden vállalati support terület (HR, corporate finance, adminisztráció, asszisztencia és a jog)  nagyon különböző folyamatok zajlanak, így egységes jóslatot idén sem lehet mondani. A business service szektor egy érdekes műfaj Magyarországon, hiszen a 2010-es évek közepétől gombamód szaporodtak az új centerek, nem csak Budapesten, hanem vidéken is. Ez most ilyen mértékben azért többek között a piac határai miatt mérséklődött, de kisebb létszámú, lassabb inkrementális növekedés jellemzi. Továbbra is vannak tranzíciók, projektek, amelyek 30-50 fős recruitment igényeket jelenthetnek, illetve ezen a területen továbbra is óriási kihívás a cégek számára a fluktuáció pótlás. Nagyon küzdenek a cégek, jelentős hangsúlyt fektetnek a megtartásra, de gyakorlatilag egy pozícióban 1-1,5 évet tölt el egy ember. 

Mi a fluktuáció oka? 

Ezek többnyire olyan pozíciók, ahol jellemző a monotonitás, és én azt látom, hogy a fiatalabb generációk a munkában is nagyon keresik az ingereket. Az persze más kérdés, hogy a mérleg másik serpenyőjében rengeteg pozitív érv is van az ilyen cégek mellett, és nekünk, mint recruitment ügynökség ezekre a fluktuáció-kreálta jelenségekre kell fókuszálnunk mind ügyféloldalon, mind pedig a jelöltek szempontjából is. Mi azokkal a cégekkel szeretünk együtt dolgozni, ahol erős a munkáltatói márka és a pályakezdő lehetőségek mellett a magasabb hozzáadott értékű pozíciók karrier perspektívát adnak a cégnél dolgozóknak. Az ilyen lehetőségek felé jól lehet mozgatni a jelölteket és olyan karrierlehetőséget ajánlani nekik, ami hosszabb távon is találkozik az igényeikkel. 

A többi területen is folyamatosan keresnek minket az ügyfelek, a banki terület a pénzügyi szektoron belül egyértelműen kiemelkedő, ezért én összességében optimista vagyok, hogy 2024-ben egy jobb szakmai évnek nézünk elébe. 

Beszélünk mostanában a skill-based hiringről, kompetencia alapú szűrésről. Ebben a szektorban ez milyen formában és hogy van jelen? 

Business Service-ben, non-IT területeken már évek óta ez a módszer működik. Itt sokkal inkább a soft-skillek és a nyelvtudás esik latba, mint a releváns diploma: sok bölcsész dolgozik például pénzügyi területen és sokan dolgoznak a szektorban külföldön megszerzett nyelvtudással. A többi területen, vállalati pénzügyön szerintem maradt az, hogy ragaszkodnak egy gazdasági vagy pénzügyi végzettséghez. Konkrétan van olyan megbízó, aki a ’Pénzügy, számvitel’ tantárgy hallgatott féléveinek száma alapján is szórja a jelölteket. Én például pszichológiát végeztem, és bár sok pénzügyi tudást szedtem fel az évek során, sosem leszek pénzügyi elemző. 

Tudod valahol használni a pszichológiai végzettséged? 

Az üzleti részében a szakmának mindenképpen. Az ügyfélkommunikációban, stakeholder managementben, akár a kereskedelmi tárgyalások során úgy gondolom mindenképp hasznos, illetve vezetőként people menedzsmentben fontos eszköz lehet. Könnyen kirajzolódik előttem mások motivációja, bízok benne, hogy jól megértem a velem együtt dolgozók igényeit, amire így gyorsabban és jobban tudok reagálni. 

És téged mi motivál a mindennapokban? 

Engem mindig a kihívások visznek előre: azt vettem észre, hogy visszatekintve a karrieremre, mindig azokat az időszakokat élveztem a legjobban a munkámban, amikor nehéz feladatok, rövid határidők és “lehetetlen küldetések” voltak: egy komplex tender, egy nagyon nehéz projekt vagy pozíció vagy egy új RPO, amibe két nap alatt kell fejest ugrani, és borítani minden korábbi tervet. Én akkor élem a legjobban a mindennapokat, amikor pörögni kell és van egy adag frusztráció. Szerencsére a recruitment szakma pont ilyen, gyorsan kell mindig reagálni, a változásokat viszont csapatban a legjobb kezelni, együtt megoldani a kihívásokat, engem ez is lelkesít. Szerencsés vagyok, mert a munkám során mindig remek csapatokkal és csodás kollégákkal dolgoztam, akiktől rengeteget tudtam tanulni – ez a másik fontos pont számomra. 

Jelenleg mi a legnagyobb kihívás, amivel szembenézel? 

Összességében azt hiszem most az a legnagyobb kihívás, hogy mindenhol van kihívás: mind üzletfejlesztésben, mind belső tudás menedzsmentben, illetve nekem is rengeteget kell tanulnom, új szemléletet elsajátítani egy új cégnél, beépülni az ügyfelekhez, kapcsolódni a csapatomhoz. Ha egy területet kellene kiemelnem, akkor az a marketing, amiben a legtöbb újdonság van számomra, és a legtöbbet kell tanulnom. 

Lezárásként szeretnék egy pár közvetlenebb kérdést is hozni az olvasóinknak. Mi volt a jeled az oviban, és mi akartál lenni akkor? 

Egy piros egyujjas kesztyű volt a jelem, és három ötletem is volt, hogy mi szeretnék lenni. Az egyik, hogy ügyvéd leszek, mint édesapám, a másik, hogy úszni fogok, ugyanis gyerekkoromban komolyan sportoltam és persze akkor még nem gondoltam, hogy bármi mást is lehetne csinálni ezen kívül. Később mondjuk egy rock banda énekese akartam lenni, de szerencsére ez csak álom maradt, és végül édesanyám tanácsára a pszichológia felé mentem. 

Van valami hidden talented? 

Nagyon-nagyon hangosan tudok fütyülni. 

Annával, a Marketing Managerünkkel egyszer beszéltünk furcsa interjúkérdésekről, és akkor feljött, ki milyen állat szeretne lenni. Ő egy dundi párducot mondott, aki már jólétben él, de még veszélyes is tud lenni. Te mit mondanál? 

Én biztosan valami vízi állat, a kedvencem a bálna. Úgy szeretem őket, nyugodtak, kiegyensúlyozottak, fontos nekik a kis kapcsolati rendszerük, családjuk, de egyedül is boldogulnak. 

Egy IDBC-s bulin reméljük majd a rock karrier beindulását és a hangos fütyülést is megnézhetjük, minden esetre adj még kérlek 3 tanácsot, amit pályakezdőknek mondanál, akik a karrierjüket szeretnék egyengetni. 

Én azt mondanám, hogy az egyik az a türelem, ami egy kikopóban lévő képesség a fiataloknak. Pedig szerintem érdemes időt hagyni arra, hogy igazán megértsenek és megtanuljanak dolgokat, mert az óriási ambíciók mellé mélység is kell, hogy a kapott felelősséggel jól meg is tudjanak birkózni. A másik a sokkal kevesebb social media és több személyes fun és kapcsolódás emberekkel és kollégákkal, igazi barátságok kötése a munkahelyen is.