Nagyon szimpatikus volt mindig is az IDBC CSR tevékenysége. Széles skálán mozog és szívesen fogad ötleteket/ötletgazdákat bármilyen témában a cég. Lényegében, ténylegesen a munkavállalók karolnak fel a szívükhöz közeli ügyeket, amikhez szívesen csatlakozik a többi csapattag is. Szerintem pont ezért vagyunk ennyire lelkesek és kitartóak, ha CSR programról van szó.
Tőlem sem állt távol a szemétszedés, mert magánemberként a barátaimmal rendszeresek a hasonló akciók egy Pest megyei kis településen, Újhartyánon. Ehhez csatlakozott az IDBC is, aminek nagyon örültem, mert így különböző személyiségek tudtak barátkozni, beszélgetni, miközben a környezet egy kis szeletét is megszépítettük magunk körül. Egy valami volt közös, mindenki tenni akar a környezet védelméért és a tisztaságáért.
Reggeli után, 9-kor indultunk kis csapatokban szétszóródva és egy 10 perces pihenőt leszámítva, délig folyamatosan szedtük a szemetet. Sajnos, volt dolgunk bőven. Még mindig meg vagyok lepődve, hogy hogyan jut eszébe bárkinek is eldobni a megevett-megivott gyorséttermes csomagját. Mert az út széléről, amit összeszedtünk az majdnem mind ilyen jellegű szemét volt. Ami a legnagyobb kihívást jelentette, az egy teljes tanya elásott maradéka volt. Ezen a területen csákánnyal és ásókkal próbáltuk előhalászni a nagyon vegyes hulladékot, amit az eső (vagy gazdája) már szinte teljesen betemetett a föld alá.
A legjobban az dühít az egészben, hogy szántóföldek és vízlelő helyek mellett tisztítottuk a környezetet és nagyon rossz érzés belegondolni, hogy milyen veszélyes és káros anyagokat mos bele a földbe az idő, amiben aztán élelmiszer és takarmány terem, amit mi emberek és a haszonállatok fogyasztunk el.
Mert bizony ástunk elő étkészletet, ruhaneműt, építési törmeléket, festékanyagot és nem utolsó sorban gyógyszereket.