Az IDBC Group csapatában rengeteg tapasztalat, tudás és inspiráló szakmai történet rejtőzik. Éppen ezért indítjuk el új interjúsorozatunkat, amelyben bepillantást engedünk szakértőink kedvenc projektjeibe, bemutatjuk, hogyan élik meg kollégáink a kontraktori lét adta lehetőségeket és kihívásokat, valamint azt is, hogy érzik magukat az IDBC közösségében.

Elsőként Lacz Szabolcsot kértük meg, hogy meséljen tapasztalatairól:

Mesélnél röviden a szakmai hátteredről? Milyen ügyfélprojekteken dolgoztál eddig?

Jelenleg Enterprise Architect Team Leadként dolgozom az OTP-nél a CBS Renewal, azaz a core banking rendszercsere projekten, ami Közép-Európa legnagyobb számlavezető rendszercseréje.

Az enterprise architect témakört úgy szoktam elmagyarázni, hogy olyan, mintha egy várostervező csapatot vezetnék: mi tervezzük meg, hogy hol legyenek a parkok, a lakóövezetek, az ipari negyedek, és utána jönnek az üzleti elemzők, akik leírják, hogy nézzenek ki az utcák, a házak, majd a rendszerszervező kollégák következnek, akik mindezek alapján részletesen megtervezik az utcákat, a házakat, majd a fejlesztők fel is építik mindezt.

Lassan 30 éve dolgozom IT-ban banki területen. Főiskola mellett kezdtem nagygépes fejlesztőként, többek között részt vettem az első magyar internetbank backend fejlesztésében még 1997-ben – akkor még floppyval lehetett kulcsot azonosítani, egészen más világ volt, mint a mai Face ID-s megoldások. Később több core banking rendszer bevezetésén és upgrade-en, illetve több banki migrációs projekten dolgoztam.
Idővel a szenior fejlesztői szerepből rendszerszervező szerepkörre váltottam, majd üzleti elemzőként folytattam, később pedig különböző delivery manager, illetve szakmai team lead pozíciókba kerültem nagybankoknál.

Az egyik nagy projekten ismertem meg Ágit, majd rajta keresztül Józsit, és amikor 2014-ben elindult az IDBC, rögtön örömmel csatlakoztam. Akkor éppen a Raiffeisennél egy core banking upgrade-en és egy új hitelezési késedelmi és -nyilvántartási modul bevezetésén dolgoztam. Az évek során több delivery szerep után fokozatosan egyre több architekti feladat talált meg, ennek a „csúcsa” lett a mostani szerepem az OTP nagy core banking projektjében.

Volt olyan projekt, ami különösen izgalmas vagy emlékezetes volt számodra?

Nem az a típus vagyok, aki évente-kétévente ugrál a projekteken – szeretem végigvinni ezeket, látni az eredményt. Általában, ha az elején beülök egy projektre, akkor végig is kísérem. Ezért nekem mindig az aktuális projektem a „legérdekesebb”, most is így van: a jelenlegi, komplex, sokrétű OTP-s CBS projektet nagyon izgalmasnak találom.

Sok korábbi projektet is nagyon szerettem: a már korábban említett internetbankos fejlesztést az ősidőkben, a mobilbankos projektet és a főkönyvi feladás megújítását a Raiffeisennél vagy a core banki rendszercserét a K&H-nál a 2000-es évek elején. Mindegyiknek megvolt a maga szépsége, igazából nem tudnék egyet kiemelni.

A technológia rengeteget változott a pályád során. Hogyan fejlődtél ezzel párhuzamosan – tudatos képzésekkel, vagy inkább a munkán keresztül?

Mindig az új pozíció hozta az új tudást, de fontos, hogy nem passzívan „történt velem” az élet. Kifejezetten keresem a kihívásokat, azokat az új projekteket, ami fejlődési lehetőséget kínál és ahol gyarapíthatom a tudásomat.

Tudatosan választottam azt az utat, hogy amikor egy technológiában vagy pozícióban elértem egy szenior/expert szintet, akkor elkezdtem váltásban gondolkodni, hogy ne ragadjak le. Ez a hozzáállás magával hozta, hogy szakmailag, technológiailag is folyamatosan fejlődnöm kellett.

Milyen az élet az IDBC-nél? Mit gondolsz a szakmai képzésekről, programokról, csapatépítőkről?

Szeretek az IDBC-nél dolgozni. Van egy támogató háttér: ha bármilyen problémám van, meghallgatnak, figyelembe veszik. Kiemelném a HR-t és a back office-t, akik mindenben segítőkészek, nagyon támogatóak – nálam ők nagy piros pontot kapnak.

Ha megnézzük a programokat, látszik, hogy szakmai meetupoktól a soft skill tréningeken át a társasjátékos délutánokig, az állatkerti, kutyasétáltatós programokig nagyon sokféle lehetőség van. Sok mindent ki lehet próbálni, és rengeteg programhoz lehet csatlakozni.

Ami nekem különösen fontos: nagyon befogadó a közösség. Akármilyen programon voltam eddig, sehol nem tapasztaltam klikkesedést vagy kiszorítást, pedig elég széles a generációs skála a cégnél – a húszas éveiktől az ötvenesekig minden korosztály jelen van.

Persze van, amin dolgozunk: például azon, hogy egy átlátható programnaptárban jelenjen meg minden esemény, hogy jobban látszódjon, mennyi minden történik a cégnél és miből lehet válogatni. Emellett próbáljuk közelebb hozni egymáshoz a recruiter kollégákat, a projektes kollégákat és most már a GO-s csapatot is, hogy a munkavégzés jellegéből fakadó természetes „határvonalak” oldódjanak.

Kontraktorként kicsit kettős identitásotok van: tartozol az IDBC-hez, de ahhoz a céghez is, ahol a projekten dolgozol. Ezt te hogyan éled meg?

Ezt úgy szeretem megfogalmazni, hogy IDBC-s vagyok és egy ügyfélnél dolgozom kontraktorként, nem pedig úgy, hogy ügyfélnél vagyok az IDBC-n keresztül. Ez a hozzáállás sokkal erősebb kötődést és kiegyensúlyozottabb kapcsolatot teremt.

Mondhatod, hogy óóó, ez csak egy IDBC-s marketingfogás, de nem az! Fontos, hogy az IDBC nekem is sokat ad. Ezzel a mindsettel meg tudom élni azt a szakmai támogatást, amit az IDBC szakmai közössége ad, és amikor váltani kell egy projektről, azt előre meg lehet tervezni Zsófival, Kristóffal. Ők ügyesen figyelembe veszik a szakmai fejlődési szempontokat, preferenciákat, és ez alapján próbálnak továbblendíteni a következő projekt felé.

Mi pedig azzal tudjuk őket támogatni, ha időben szólunk, nem az utolsó pillanatban. Ha látom, hogy egy projekt mondjuk fél éven belül véget ér, akkor már előre lehet gondolkodni, és akkor nem az a kérdés, hogy „holnap hol fogok ébredni”.

Milyen tanácsot adnál annak, aki kontraktori karrierben gondolkodik – vagy már kontraktor, és tovább szeretne lépni?

Ha projektről projektre megyünk, érdemes úgy felépíteni a karriert, hogy szakmailag folyamatosan fejlődjünk. Legyenek céljaink, hogy hova szeretnénk eljutni, de ne egy nagy ugrással akarjunk odaérni, hanem lépcsőről lépcsőre.

Ezt érdemes a vezetőkkel – Zsófival, Kristóffal – is átbeszélni. Ők tudnak segíteni abban, hogyan lehet ügyesen felépíteni ezt a „létrát”, és ha előre lefektetjük az irányt, akkor az ügyfélprojekteken is úgy lehet továbblépni, hogy közben szakmailag fejlődünk, a munka érdekes marad, és mindig van annyi kihívás, ami izgalomban tart: ne úgy keljünk fel reggel, hogy „na, már megint egy munkanap”.

Aki még nem kontraktorként dolgozik, de gondolkodik rajta: jöjjön. Kontraktorként sokkal színesebb a világ. Ügyféltől ügyfélig menve nagyon sokrétű tapasztalatot lehet szerezni, nem egy monoton munkahelyről van szó, hanem egy színes, változó kihívásokkal és fejlődési lehetőségekkel teli karrierútról.