10 év – 10 arc: „Ezek a srácok át fogják ütni a falat” 

10 évvel ezelőtt Dohos Ágnes és Illés József álma valósult meg az IDBC megalapításával. Azóta sokat fejlődtünk és változtunk, számos kihívással szembenézve, de mindig csapatunk elhivatottsága és összetartása vezetett bennünket előre. Az IDBC sikere mögött azok állnak, akik nélkül mindez nem lenne lehetséges: munkatársak, ügyfelek és tanácsadók, akik közösen járultak hozzá vállalatunk növekedéséhez. Ünnepelve 10. évfordulónkat, “10 év 10 arc” interjúinkban bemutatjuk azokat, akik inspirálnak minket, és akik történeteikkel gazdagítják az IDBC-történetét. 

Sorozatunk 7. részében Paróczay Balázzsal beszélgettünk. 

Mivel foglalkozol, és hogyan kapcsolódsz az IDBC-hez? 

A Source CODΞ Agency alapítója és ügyvezetője vagyok, az IDBC-vel pedig kb. 3 éve dolgozunk együtt, először egy tréninggel kezdtük a közös munkát, majd mindenféle tanácsadói projekt kapcsán vonódtunk be. A digitális recruiter DNS kialakításától kezdve az adatvezérelt toborzás kialakításáig rengeteg mindenen dolgoztunk együtt. 

Kérlek mutasd be kicsit a CODΞ-ot, mivel foglalkozik a cégetek általánosságban? 

Mi egy kis butik ügynökség vagyunk, és a recruitmentből anno a sourcingra mentünk rá, de ennek nem csak a jelöltkutatási értelmében, hanem egy sokkal szélesebb körű látásmóddal bármilyen olyan tevékenységre, ami szakembereket hoz a nap végén a konyhára. Legyen az hirdetés, ajánlási rendszer vagy direkt megkeresés. Ezt mi a szakmában egy tölcsérrel ábrázoljuk, hiszen akárhonnan beérkeznek a jelöltek, amíg eljutnak egy kiértékelési pontig, addig toborzásnak vagy sourcingnak, utána pedig kiválasztásnak vagy recruitmentnek hívjuk a tevékenységet. 

Ennek a tölcsérnek pedig mi a felső rétegében, alapvetően három tevékenységet végzünk. Szervezünk képzéseket, valamint foglalkozunk vezetői tanácsadással, illetve technológiai bevezetésekkel. Meg persze jelen kell lenni mindenhol, mi is blogolunk, vlogolunk, amit csak lehet. 

Mesélnél arról részletesebben, hogy ezekkel a tevékenységekkel pontosan milyen projektekben vettetek részt nálunk? 

Az egész úgy indult, hogy az IDBC-nek meg kellett találnia annak a módját, hogy minden recruiter tudjon sourcolni, hiszen az elmúlt 10-15 évben alakult annyit a piac, hogy ez elengedhetetlen készség legyen. Régen ez ugye a kezdők feladata volt, később viszont már a mindennapi toborzói feladatvégzés részévé vált.  

Ez gyakorlatilag egy mindset change, hogy erre felhúzzunk folyamatokat, megmutassuk az előnyét a kollégáknak, akik majd el is sajátítják a tudást, és implementálják a mindennapi munkavégzésbe.  

Aztán bevezettük a HireEZ technológiát, megnéztük, milyen előnyökkel jár. Mindenki azt gondolja, hogy LinkedIn és LinkedIn Recruiter nélkül nincs élet, azon felül már nem lehet mással hatékonyan sourcolni, és itt is meg kellett mutatnunk, milyen más csatornák lehetségesek. 

Volt egy projektünk, amit a Business Festen is előadtunk Józsival, ami az adatvezérelt toborzásról szólt, ami szerintem ezek közül a legizgalmasabb volt, hogy eljuttassuk a teljes csapatot odáig, hogy számokban kezdjünk el kommunikálni erről a szakmáról, azaz nézzünk utána a konverziós számoknak, okoknak. Az objektív megállapításokkal lehet csak kezdeni valamit, hiszen teljesen más probléma az, ha vannak jelöltek, de nem jönnek vissza, mint ha nincsenek jelöltek az adott pozícióra a piacon. Így azonosítani tudjuk a törési pontokat a folyamatban, és sokkal könnyebben lehet megoldani bármit. 

Említetted a készségeket, szerinted mik a legfontosabbak ebben a szakmában, amik sikerre visznek egyéni és céges szinten is? 

Vannak azok az alap képességek, amikkel mindig is rendelkeznie kellett egy toborzónak onnantól kezdve, hogy jó kommunikációs készségekkel végig tudja vezetni a jelöltet egy folyamaton. Ez persze sokkal komplexebb feladat, mint aminek tűnik, hiszen nem csak annyi, hogy felhívjuk, hogy ’Pista, holnap interjúd van.’, hanem ez egy sokkal szorosabb emberi kapcsolatot igényel.  

Ez tényleg egy menedzsment, ami a jelölt egyéni motivációra, igényeire épül. Azt látjuk, hogy a kevésbé sikeres recruiterek inkább csak végigtolják a folyamatot, nem annyira tudatosan vagy egyénekre szabva, így nem is kötődnek hozzájuk a jelöltek, a nap végén pedig nem lesznek jók a számaik. 

Ugyanígy az ügyfelet is menedzselni kell, szerintem a recruitment halála az, amikor ilyen szigorúan tranzakcionális, kiszolgálási mindsettel állunk a szakmához. Meg kell tanulni párbeszédben gondolkodni itt is, merni kérdezni az ügyféltől, őt is szakmailag támogatni. 

Az új skillek viszont még izgalmasabbak, most már AI és prompting skillek is kellenek a korábbi digitális készségek mellé. Akik elkezdték használni, sokkal hatékonyabban tudnak dolgozni, mint akik még mindig ugyanúgy csinálják, mint 20 éve. Én 2004-ben kezdtem ezt a szakmát lelkes researcherként, akkor persze még nem volt LinkedIn, közösségi média, volt egy céges adatbázis, telefon és egy profession. 

Szerintem ez az izgalmas és a fárasztó része is a szakmának, hogy állandóan változik, és vele kell változni nekünk is. Persze én is mondanám néha, hogy miért nem maradhat legalább 3 évre néha változatlan a piac, de azt látnunk kell, hogy a recruitment egyike azon szakmáknak, ami a legdirektebb kapcsolatban van a világgal. Az, hogy milyen nagy trendek vannak a világban, azonnal lecsapódik a kiválasztásban, nem lehet ezt a szakmát egy vákuumban végezni. 

Még jó. Ha már szakma, mik számodra a legfontosabb értékek? 

Ez nagyon jó kérdés, mert nincs rá kész listám, és lehet kicsit old school vagyok, mert szerintem van itt egy alapvető szakmai etika, amit egyszerűen nem cseszhetünk el. Itt akár olyanokra gondolok, hogy ha azt mondtam egy jelöltnek, hogy felhívom aznap 5-kor, akkor bizony felhívom aznap 5-kor. Ha például végigmentünk a folyamaton, és végül nem őt választottuk, akkor is felhívom, bármilyen kellemetlen helyzet, és szépen elmondom neki, hogy ez most sajnos nem sikerült, és elmondom neki, miért. 

Azt gondolom, hogy ebben a szakmában vannak nehéz pillanatok, és ezekben nagyon jól kell tudni működni. A toborzóknak hatalmuk van, hiszen rengeteg bizalmas információ van a birtokunkban, és mi döntünk sorsok alakulásáról is adott esetben, de ezekkel soha nem szabad visszaélni. 

A másik, amiben nagyon hiszek, hogy állandóan változni és fejlődni kell, én például hidegrázást kapok azoktól, akik nem élnek itt velünk a jelenben, hanem megragadtak valahol, és nincs meg bennük a rugalmasság.  

Illetve, bár pro-kontra bármi elmondható rólunk toborzókról, és sokszor szóba kerül mostanában a jelöltélmény negatív kontextusban is, de a nap végén kutya kötelességünk a lehető legmagasabb szinten bánni a jelöltekkel, ennek egy baseline-nak kell lennie. 

Jelöltnek lenni sokszor olyan, mint amikor valaki köveket dobál egy kútba, és semmi nem csobban. Ez nagyon nehéz, és ezt nem szabad elfelejtenünk. Az álláskeresők rengeteg helyre jelentkeznek akár hónapokig visszajelzés nélkül, ahol egy auto-reply beállítására nem képes a szakma, és hogy ez mekkora csorbát ejthet valaki szakmai önbecsülésében, az felfoghatatlan. 

Nagyon értékes gondolatok ezek. Hogy visszakanyarodjunk az IDBC-hez, mi volt vagy lehet szerinted a cég növekedésének kulcsa? 

Ez egy izgalmas dolog, mert én nyilván felülről látom inkább a szervezetet, de úgy tapasztaltam, hogy van két teljesen különböző személyiségű tulajdonos, akik egymást balanszírozzák a vezetésben. Van egy emberközpontú, nagyon sales-es mentalitású CEO Józsi személyében, aki inkább sales és marketing vonalon mozog otthonosan. Velem ő például sosem volt feszült, nagyon jól tud nagy nyomás alatt is filterezni, amire én mondjuk alkalmatlan lennék.  

Nagyon nagy érték megteremteni azt a légkört, amiben mindenki nyugodtan, békében dolgozhat jelentős érzelmi kilengések nélkül. 

Mellette van Ági, aki sokkal inkább olyan, mint én, egy impulzívabb típus, cserébe hatalmas aggyal átlát bármilyen komplexitású folyamatrendszert. Nálatok nem csak egy ATS van, hanem minden kapcsolódik mindenbe a belső rendszeren belül, és az azért nagyon impresszív, hogy a jelölttölcsérből már bevételre mutató hatásokat tudjunk a dashboardokon nézni. 

Én az évek alatt azt tapasztaltam, hogy ők egymást kimondottan konstruktívan tudják támogatni a szakmai életben, az utóbbi hónapokban pedig egy bitang erős managementet is felépítettek elképesztő szakemberekkel. Volt szerencsém velük dolgozni nemrég, és egy nagyon elszánt, motivált, szakmailag toppon lévő gárda.  

Azt is hozzá kell tenni, hogy a teljes csapat nélkül ők se tudnának mit csinálni, a sikerhez mindenki kell. A CODΞ nemzetközi ügyfélkörének köszönhetően mi sok ügynökségi működésre rálátunk, és azt kell mondjam, hogy ami itt van, az valóban ritka. 

És van olyan személyes emléked, ami emlékezetes maradt akár Józsiékkal, akár a teljes csapattal kapcsolatban? 

Rengeteg, de azt hiszem, ami most kiemelnék, hogy csináltunk egy szabaduló szobát a csapatnak. Volt egy kétnapos képzés, amikor egy új technológiát vezettünk be, a végére pedig egy sourcing escape room feladatot szerveztünk. Becsuktuk őket egy szobába, kaptak kivetítve egy órát, 60 percük volt a feladatra, majd meg kellett fejteniük több feladat során a kódot, amivel kijuthattak. Az izgalmas az volt, hogy volt egy pont, amikor elkezdtem bepánikolni, hogy nem fognak kijutni, mert rengeteg idő ment el azzal az elején, hogy ez a sokféle személyiség kereste azt, hogy kit kövessen. Nagy személyiségek szólaltak fel, éppen ezért nehéz volt megtalálni, merre menjenek. El kellett kezdeni megbízni valakiben, elindulni valamerre, aztán nekem látni, hogy végül menni fog nekik, és sikerült átadnom azt a lelkesedést, ami bennem is van, az nagyon megmaradt. Ez egy nagyon komplex szakma, figyelni sok mindenre, gondolkodni, megfejteni, ’kódolni’, szerintem ez a legizgalmasabb. 

És mi volt a legnagyobb projekted a karriered során, ami kiemelkedő maradt számodra? 

Nagyon sok nagy projekt volt, van egy nemzetközi ügyfélkörünk, 2009 óta dolgozom nemzetközi toborzáson, azért nyilván 15 év alatt kialakul egy network, sok konferencián vizibilissé tettem magam. 

De a számomra legemlékezetesebb projekt egy multinacionális cég sourcing központjának felhúzása volt. Ott valahogy minden csillag összeállt, és olyat tudtunk alkotni, ami akkoriban teljesen egyedülálló volt, 32 évesen kezdtem a projektet első munkavállalóként, a végére pedig egy 130-150 fős sourcing szervezet jelentett nekem. 18 nemzetiségű kolléga 28 nyelven tudta végezni a munkát, és egy nagyon elfogadó közösséget, jó kultúrát tudtunk kialakítani, amire azóta is szívesen gondolok vissza.  

Fontos volt az európaiság, a nemzetközi környezet kialakítása. A magyar kollégák felvételénél kiválasztási szempont volt, hogy korábban élt már külföldön az adott jelölt. Ezenkívül például volt egy 5 méteres szabályunk, amikor, ha bárki ezen belül került hozzád, át kellett váltanod angolra, még ha előtte csak két egyazon nemzetiségű beszélgetett is. Ilyenekkel lehetett biztosítani, hogy senki ne érezze magát kirekesztve, nyilván az elején emlékeztetni kellett a kollégákat, de mindenki nagyon lelkes és inkluzív volt, és ez egy igazán szép projekt lett így. 

Mi az a három legfontosabb karriertanácsod, amit te is megtanultál az évek alatt? 

Az első, amit nagyon későn tanultam meg, hogy ne rohanj. Tudod, jelenlegi állás szerint 65 éves korodig dolgoznod kell, én meg anno szakmailag halálosan be voltam sózva. Most vagyok 44 éves, még alsó hangon 20 évem van hátra, persze nem bánok semmit, de nekem hirtelen ívelt fel a karrierem, és ez nagyon megterhelő tud lenni mentálisan. Ezt a gyerekeimnek is tartogatom tanácsként, és majd átadom nekik, ha ott járnak már, hogy nyugi, nem kell évente váltani, mert ki fogsz égni. Nem gáz öt évig maradni egy helyen, mert lehet, hogy nem minden feladat olyan izgalmas, de a lojalitás is egy olyan kihívás, amit érdemes megtanulni. Én például 37 évesen kiégtem, mert túl gyorsan túl magasra toltam a karrieremet, és nagyon nehéz időszak volt magamat újra felépíteni. 

A másik, amit a gyerekeimnek is szoktam mondogatni, ha valami nem tetszik, akkor viszont válts. Ez a világ arról szól, hogy te most például marketinges vagy Sára, de lehet, hogy 10 év múlva mással fogsz foglalkozni. Ez a szüleimnek, de pláne a nagyszüleimnek még elképzelhetetlen volt. Az én párom például bába, és mostanság agyal azon, hogy valami másba fog bele, és ez egy teljesen természetes gondolat, nem kell semmibe beragadni. 

A harmadik szerintem az, hogy muszáj vagy folyamatosan tanulni, köteles vagy nyitott maradni, meghallgatni egy podcastot, elmenni egy konferenciára, meghallgatni más gondolkodókat, mert ez a világ csak még gyorsabb és változékonyabb lesz. Én mindig azt mondtam, hogy akkor fogok megöregedni, ha egyszer már nem tudom lekövetni a trendeket, és ijesztő volt látnom, hogy pl. a TikTok már kiesik az érdeklődési körömből. 

Végül még annyit, hogy mit kívánsz az IDBC 10 éves születésnapjára? 

Azt mondanám, hogy ne ismerjen lehetetlent. Van két rendkívüli vezető, akik nagyon nagyban tudnak gondolkodni, és még elképesztő dolgokat fognak véghez vinni az elkövetkezendő időben.