10 év – 10 arc: A partnerség útján – Az Abesse és az IDBC sikersztorija 

Az IDBC 10 évvel ezelőtt indult el egy izgalmas úton, amikor Dohos Ágnes és Illés József megalapították a céget. Az elmúlt évek során számos növekedési szakaszon, váratlan kihíváson és változáson mentünk keresztül, melyeket csapatunk elhivatottsága és közösségi szelleme tett lehetővé. Az IDBC sikere mögött mindazok állnak, akik munkatársként, ügyfélként vagy tanácsadóként járultak hozzá vállalatunk fejlődéséhez. “10 év 10 arc” sorozatunkban az ő történeteiket és tapasztalataikat mutatjuk be. 

Sorozatunk 5. részében Vécsi Lászlóval beszélgettünk.  

---

Köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat és eljöttél. Kérlek, mutatkozz be egy kicsit az olvasóknak. Mivel foglalkozol és hogyan kapcsolódsz az IDBC-hez? 

Először is én köszönöm a meghívást, nagy megtiszteltetés ez. Tíz év, tíz arc, nem olyan sok ember. Én Vécsi László vagyok, az Abesse Zrt. kereskedelmi vezetője és az egyik tulajdonosa. 

Mivel foglalkozik a céged?  

A feladatom a kereskedés és a kereskedelem vezetése, az Abesse pedig egy informatikai tanácsadó cég, alapvetően egyedi fejlesztésekkel, egyedi megoldások szállításával foglalkozunk, de hozzátok hasonlóan mi is benne vagyunk outsourcing, contracting szolgáltatásokban is. 

Magával az IDBC-vel hogyan kerültetek üzleti kapcsolatba? 

Először is szerintem nem az IDBC-vel kerültünk üzleti kapcsolatba, hanem két emberrel, Dohos Ágival és Illés Jóskával. Idefelé gondolkoztam, hogy ez mennyi ideje volt. Körülbelül 18 éve, akkor pedig még nyilvánvalóan nem is az IDBC színeiben, hiszen mind a ketten az IDS-nél dolgoztak. Ekkor én, mint kezdő kereskedő az első nagyobb üzletért hajtottam, és csináltunk egy közös ajánlatot egy nem messze lévő banknak itt mellettünk. Ez jelentette számomra az Abesse-n belül az első komoly eladásomat, amit tulajdonképpen kooperációban Jóskával együtt hoztuk tető alá.  

Azóta hogyan fejlődött ez az üzleti kapcsolat?  

Azóta is folyamatos kapcsolatban vagyunk, és láttam a cégváltásokat, illetve az útkeresését. Jóska egyébként az egyik legjobb saleses, akit ismerek az országban ezen a piacon. Sokat tanultam tőle, sokat tanultunk egymástól. Amikor eljött az utolsó cégétől, akkor nyilván leültünk beszélgetni, és próbálom azt hinni, hogy én is sugdolóztam a fülébe, hogy nem kellene már elmenni egy másik céghez alkalmazottként, hanem alapítson egy sajátot.  

Aztán az első kérdésem az volt, hogy mi az az IDBC? Akkor megtanultuk, hogy Illés-Dohos Business Consulting. Nyilván vannak a kezdeti botladozások, egy-két hónap kitalálni, hogy mit is akar az ember, hogy akarják csinálni a céget. Ezt nem egyeztettük előre, de valahol az első öt üzletben biztos, hogy benne voltunk mi, mint Abesse. Erőforrást vettünk. Amikor elkezdődött az IDBC-nek a története, akkor azzal egyidőben nálunk is egy nagyon szép, sikeres üzletág felépítésének a története kezdődött el. Úgyhogy ez mind szorosan összeköt, nagyon sok közös emlékünk és sikerünk van. 

Tavaly voltatok 20 éve a piacon. Ti milyen mérföldköveket éltetek meg szervezetként?  

2003-ban alakult az Abesse, már rögtön nagyvállalati szoftverfejlesztésre. Mi voltunk az a cég, aki a megalakulása után fél éven belül már Microsoft Gold Certified Partneri címet szerzett, tehát ez igen gyorsan ment. A céget Rónai Balázs alapította kilenc másik akkor már senior szoftver fejlesztő és rendszermérnök társával együtt. 

Ez egy garázscég volt a klasszikus értelemben. Emlékszem még a XI. kerületben egy családi háznak az alsó szintje volt az Abesse úgy, hogy a fölső szinten laktak a főbérlők. Ott indult el ez a történet tíz emberrel úgy, hogy már ebben a méretben is nagyon profi képet sugárzott magáról a cég. Később a fejlődésben elértünk egy olyan platószakaszhoz, hogy már nemcsak az iroda volt kicsi – ez jellemző, hogy a növekedéshez mindig valami területet kötünk – hanem maga a szervezet is kicsi lett.  

A fejlődésnek saját magunk voltunk a gátja. Ez egy nagyon lazán szerveződő, nagyon lapos szervezeti struktúrával rendelkező céget jelentett még akkor. A céget Rónai Balázs – Blázi – alapította. Ő volt a vezérigazgató, és alatta mindenki tette a dolgát. Jellemzően szenior emberek dolgoztak a cégben, tehát önállóan tudott mindenki akár ügyfélkommunikációt, akár projektet vinni, de ott már éreztük, hogy megakadtunk.  

Tehát itt már kellett egy szemlélet- és kultúraváltás, aminek az első lépése egy profi HR vezető felvétele volt. Emlékszem, hogy ő hozott egy olyan szemléletmódot, egy olyan know-howt, hogy rá kellett ébredjünk, növekedni csak így lehet. Onnan volt egy rakéta-szerűen felfelé ívelő növekedési szakasz, rögtön megint irodát kellett váltanunk egy éven belül, ahol jelenleg is vagyunk. Tulajdonképpen erről a negyven fős cégméretről ott nőttünk fel gyorsan 80, illetve 100 fő fölé. 

Érdekesek ezek a párhuzamok a két cég történetében. Fontos számotokra a szakmai minőség, olvastam több helyen, hogy ezt szeretitek kihangsúlyozni, priorizálni.  

Hogyan biztosítható ennek a folyamatos sikere, hogy mindig ezt helyezzétek előtérbe? 

Nehezen. Szerintem ez nem egy projekt, ez egy kultúra, egy tudatosság. Az Abesse mindig is egy szakmai műhely volt. Említettem, hogy tíz fővel indult, mind a tíz fő szenior volt, tényleg nagyon jó szakemberek. Az alapító tagok közül többeknek jelenleg saját cége van, úgy dolgoznak a piacon, mind megállta a helyét önállóan is. És ez a szellemiség szerintem meg is maradt a cégben. Mindig úgy tekintettük magunkra, mint egy olyan cég, aki minden esetben jó minőségben leszállítja azt, amit az ügyfél kér. Nem fővállalkozunk, hanem saját szakemberekkel, saját szakmai kontrollal csináljuk a projektjeinket. 

Fontos, hogy ki tudd nevelni a saját szakembergárdádat. Ezért csinálunk gyakornoki programot. Van nálunk egy mondás: programozni bárkit meg tudunk tanítani, köszönni nem. Tehát figyelünk arra, hogy kulturálisan ugyanazokat az értékeket valló fiatal srácokat, lányokat vegyünk föl, és utána megtanítjuk őket a szakmára. Ez a program nagyon jól működik, talán az egyik legsikeresebb az Abessében. A növekedés és a minőség alapja, hogy saját magunknak termeljük ki a jövő kollégáit. 

És jelentett ez megoldást például arra is, hogy mostanában bezártak az olyan programozóműhelyek, mint a Green Fox? 

Ez számotokra jelentett hátralépést, vagy nem éreztétek, hogy utánpótláshiány lenne? 

Nem éreztük. Az IT-ban főleg a Covid leállás utáni időszakban volt érezhető az erőforráshiány, amikor a digitalizáció kapott egy boost-ot. Addig is már küzdöttünk erőforráshiánnyal, de onnantól ez nagyon kritikus volt. Ugye ezek a cégek kicsit előtte, de nagyjából akkoriban kezdtek el fölfutni, és tulajdonképpen rapid módon képeztek informatikai szakembereket, vagy átképeztek. Ez volt az üzleti modelljük. Nyilván akkoriban mi is kapcsolatban álltunk több ilyen céggel, hiszen ki kellett elégíteni az erőforráshiányt, és amit az IDBC nem tudott, azt megpróbáltuk más partnereken, más csatornákon keresztül megoldani.  

De azt kell, hogy mondjam – és tisztelet a kivételnek, mert nálunk is dolgozik ilyen kolléga – ez a próbálkozás egyáltalán nem volt sikeres.  Ily módon nem lehet sem szakmai sztenderdek mellett építkezni sem skálázódni, tömeget építeni. Ami nekünk bejött az tulajdonképpen az, hogy saját magunk nevelünk ki felsőfokú szakképzettséggel rendelkező kollégákat éles projekt munkákon keresztül. Először minden csapatban egy volt, mára pedig már két gyakornok is van Minden évben bővítjük ezt a keretet, és onnan vesszük fel az utánpótlást. 

Azt is olvastam rólatok, hogy négy-öt hónap alatt elkészítettek olyan összetett rendszereket, amelyek mondjuk más cégeknek akár évekbe is telnek. 

Az előbb a minőségről beszéltünk. Hogy lehet ezt a gyorsasággal egyensúlyozni? 

Ezt projektje, az ügyfelek igénye és felkészültsége válogatja. Nem csak a klasszikus módon fejlesztünk, hanem használunk egy saját keretrendszert (Rappid), így nagyon hatékonyan tudjuk működtetni a “szoftver gyárat”. Használunk low code eszközöket is, ez most jelenleg nálunk a Power Platform. Régebben workflow motorokra is fejlesztettünk, ami megkönnyítette azt, hogy egyszerűen, gyorsan, az előre elkészített építőköveket használva gyorsabban tudjunk szállítani.  

Ez mindig is velünk volt, hogy nemcsak a szakmai minőség volt fontos, hanem a Time to Market képesség is, főleg azóta, amióta fölgyorsult a piac. Azoknak a projekteknek az ideje, amikor egyéves előkészítéssel egy sok 10-100 oldalas specifikációt elolvasva és egy féléves beszerzési procedúrán átmenve még másfél évig fejlesztettünk egy rendszert, lejárt. Ezért jöttek be az agilis módszertanok, ezért jöttek be a low code / rapid application development platformok, de a Visual Studio-t használva, részekre föltagolva egy projektet minimum viable producttal (MVP) kezdve nagyon gyorsan tudunk szállítani. De ezt ügyféligény és projektje válogatja. Amúgy nyilvánvalóan a nagy projektek most sem készülnek el négy-öt hónap alatt. 

Régóta ismered a tulajdonosokat, az IDBC-t milyen cégnek látod a piacon? 

Igen, ezt nem lehet megválaszolni anélkül, hogy ne vonnánk be a tulajdonosokat, mert ők alakítják ezt a kultúrát, ők hozták létre a céget, és azokat is meg kell említeni, akik már régóta itt vannak, és az alapítás után szinte azonnal jöttek. Én azért tartom jó cégnek az IDBC-t, mert egész egyszerűen jó a kultúrája. Ez egy jó kultúrával rendelkező, nagyon rugalmas, a fiatalokat jól megszólítani képes cég. Amit még ki kell emelnem az pedig az üzleti etika. Az IDBC mindenképpen egy etikusan működő cég. A kultúrán túl az üzleti erkölcs is fontos Áginak és Józsinak. Szerintem ez egy fontos faktor egy cég megítélésében. 

Persze, fenntarthatóságot azért nem lehet etika nélkül építeni. 

Vannak olyan személyes emlékeid, amik kiemelkedőek maradtak az IDBC-vel vagy Ágiékkal kapcsolatban? 

A legtöbb emlék számomra személyes, nem is az IDBC-hez kapcsolódik szorosan, már olyan régi a kapcsolat. Azt már említettem, hogy fontos mérföldkő volt az én pályafutásomban, amikor kezdő kereskedőként Jóskával és a jelenlegi vezérigazgatónkkal, Németh Zoltánnal (Nézó, akkor még egy másik cég sales igazgatója volt) tető alá hoztunk hármas koprodukcióban egy nagyobb üzletet. Ez egy szakmailag meghatározó élmény nekem. Onnantól datálom azt, hogy igazából kereskedő vagyok. 

A második élmény is személyes. Én most húsz éve dolgozok az Abesseben. Egyetlen egyszer gondoltam át komolyan, hogy engednék-e a hívószónak, hogy máshol dolgozzak. Ez pedig akkor volt, amikor Jóska kereskedelmi igazgatóként megpróbált átcsábítani egy másik céghez, akkor komolyan elgondolkoztam azon, hogy lehet, hogy jó lenne együtt folytatni, hiszen jól ismertük egymás, és nagyra tartom, tehát bíztam benne. 

És a harmadik, akkor már ugorjunk az időben is, tényleg az IDBC-hez és a megalapításához kapcsolódik. Említettem, hogy nagyjából az IDBC alapításával egy időben kezdtünk el felépíteni egy szép nagy ügyfélnél szép nagy üzletágat. Az egyik kellemes élmény volt, amikor az első erőforrások egyikét helyeztük el, akkor ezt pont az IDBC-től kaptuk. A mai napig emlékszem, hogy ott vártuk Balázst a jelenlegi műszaki igazgatónkkal, Tóth Norbival, az ügyfél bejárata előtt. Mivel nekünk nagyon fontos volt az ügyfél, ezért ketten fogadtuk az új kollégát, hogy bemutassuk. Balázs azóta is ezt a csapatot erősíti, immáron 8 éve, és a leghosszabb ideje ott dolgozó szakemberünk. Azt hiszem, hogy ez volt az első közös IDBC-Abesse üzlet is. 

Ági szerint, illetve ahogy beszélünk a közös pontokról, sok a párhuzam a két cég, illetve a tulajdonosok között is. Te milyen párhuzamokat látsz? 

Ez egy nehéz kérdés. Szerintem a legalapvetőbb párhuzam a tulajdonosok személyisége és világlátása. Igazából ez köti össze szerintem a két céget: a személyes kapcsolatok. Utána persze az is, hogy nagyon sokat dolgoztunk egymással, és hatással voltunk egymás folyamataira, munkamódszerére. Sok visszajelzést kaptunk tőletek, illetve adtunk egymásnak, ami jobbá tette mindkét céget, de alapvetően a tulajdonosoknak a személyisége, őszinte kapcsolata az, ami miatt én párhuzamot látok igazából a két cég között. 

És mit látsz a személyiségedben, mik azok a fő motiváló erők, amik az üzletkötést és a karrierépítést motiválják és hajtják előre? 

Én egy kíváncsi ember vagyok. Kereskedőként ez szerintem elengedhetetlen jellemvonás. Őszintén érdekel, hogyan működnek az ügyfeleink. Gyerekként az ismeretterjesztő csatornákon is mindig a “how it’s made” és hasonló műsorokat néztem. Ha ismered az ügyfeled működését, a fő üzleti mozgatórugóit, akkor és csak akkor vagy képes kreatív megoldásokkal válaszolni a problémáira. Mi a tudásunkat áruljuk. Nálunk a gyártósor este hazamegy aludni. A két cégben ez a fajta ügyfélkiszolgálás is közös. 

És mi most számotokra a legnagyobb kihívás a piacon? 

Szerintem a legnagyobb kihívás nem az üzletszerzés és az ügyfelek megszerzése oldalán van, hanem a munkatársak, az erőforrások oldalán. Hogyan tudunk építkezni, hogyan tudunk skálázódni olyan emberekkel, emberekből, akikkel évek múltán majd együtt tudjuk építeni a céget. Mindenképpen a humán oldalt említeném. Ez a legnagyobb kihívás szerintem most. 

Hogyan álltok ennek neki? Mik azok, amiket terveztek esetleg a jövőre nézve? 

Mi is csináltunk employer branding kampányt. Ezt mindenképpen ki tudom emelni. Azt is említettem már többször is a beszélgetés folyamán, hogy van gyakornoki programunk melynek keretein belül kinevelünk saját kollégákat, akikben látjuk a jövőt, akik ugyanazokat az értékeket vallják, mint mi, és utána természetesen a szakmai színvonalat is tartani tudják, elkötelezettek, lojálisak. 

A végére van egy kedvenc kérdésem, amit szeretek feltenni többféle szakembernek.  

Mi az a három leghasznosabb karriertanácsod, amit te is megtanultál a pályád során? 

Hú, ez nagyon nehéz lesz, mert én nem is tudom, melyik generációhoz tartozok. Teljesen más a világlátásom, mint a mostani fiataloknak. Nekem az egyik legfontosabb tapasztalásom az volt, hogy döntsd el, hogy hogyan szeretnéd csinálni, alkalmazott vagy vállalkozó lenni. Ez az első döntés, és ezt nem kell azonnal eldönteni. Szerintem ki kell próbálni az egyik és a másik oldalt is. Van átjárás a két oldal között, de ez alapvetően két különböző embertípus. 

Azt szokták mondani a vállalkozóról, hogy minden sikeres vállalkozó átlagban legalább már háromszor megbukott valamilyen üzleti ötlettel az élete során. Ez szerintem egy nagy vízválasztó, hogy ki milyen kitartással (kudarctűrő képességgel) rendelkezik, és milyen típusú munkát tud végezni. A másik, amit én kiemelnék, mert nekem ez sikert hozott, az a lojalitás. Tehát az, hogy elindulsz egy irányba, építkezel, és hosszú évek során sem adod föl, mert tudod, hogy ha valamit fölépítesz, akkor annak utána értéke lesz.  

A harmadik pedig a nyitottság. Igazából próbáljanak ki bármit, tanuljanak. Most ez ellent mond az előzőnek, mert a lojalitás egyhelyben maradást is feltételez, de ha valami nem megy, akkor hagyják abba, nyugodtan váltsanak. Az egy fontos képesség, hogy felismerd neked mi a jó, és meg is tudd hozni a döntést, hogy válts. 

Mondjuk a piac is sokat változott azért a te pályakezdésedhez képest, a munkaerő áramlása sokkal dinamikusabb most, mint régebben volt, amikor beültél egy irodai munkába, és ott voltál 20 évig. 

Igen, ez már nem jellemző napjainkban. Több lehetőség is van, de ez lehet probléma is, mert az én tapasztalatom, hogy ha sok dolog közül kell választanod, akkor nagyon nehezen tudod meghozni a döntést. Nehéz a választás. Mi még nem tudtunk sok lehetőség közül választani. Emlékszem, hogy közel harminc darab kinyomtatott önéletrajzot írtam, borítékoltam be, mentem a postára, amikor kerestem az első állásomat. Most már ez nem így van.  

Meg megkeresnek közvetlenül. A fejvadászok megkeresik az embert már egy-két év tapasztalat után. 

Igen, a jó recruiterek. 

Így van, így van. Ez nagyon fontos, igen, mert a recruiterek találják meg a legjobb embereket, nem pedig mi. Mi ki tudjuk nevelni azután őket. Egy fiatal és tapasztalatlan munkát keresőnek nehéz dolga van. Hogyan tudok dönteni, hogyha van 15 ajánlatom, akkor melyiket válasszam? Melyikben látom a jövőt, hova menjek, hol lesz nekem jó helyen, hol tanulhatok, hol kapok szabadságot a munkámban, fejlődési lehetőségeket. Ezek mind fontos dolgok.