10 év 10 arc – születésnapi interjúsorozatot indít az IDBC

Kerek dátumot ünnepel idén az IDBC, hiszen 10 éve, hogy Dohos Ágnes és Illés József megalapították a céget. Azóta hatalmas növekedés, váratlan gazdasági helyzetek, irodaköltözés és számos kihívás érte a csapatot, viszont a közös munkának és lelkesedésnek hála még izgalmasabb 10 év vár ránk a jövőben. Akik pedig ennek a gerincét adták, kollégák, partnerek, tanácsadók, most őket szólítjuk meg, hogy bemutassuk a különböző élményeket, tanulságokat, amelyek értek bennünket. 10 év – 10 arc sorozatunkat pedig illő módon azzal a kollégával kezdjük, aki már a kezdetek óta, számos szerepből végig követte az IDBC életét.

Interjú Éles Zsófival, az IDBC Developers and Experts üzletágvezetőjével.  

2015-ben csatlakoztál az IDBC-hez. Milyen különböző szerepeket töltöttél be eddig? 
Az IDBC akkor még pici cég volt, amikor csatlakoztam, körülbelül 20 ember dolgozott a cégnél, ebből az irodában 5-6-an voltunk, a többiek pedig kint projekteken. Back office-on is ültem, Józsinak segítettem a sales feladatokban ügyfélkezelésben, recruiter is voltam, egyedül talán csak épp számlázást nem csináltam.

Visszagondolva a kezdetekre, milyen volt akkor a munkakörnyezet, a hangulat, milyen volt IDBC-snek lenni? 
Abból adódóan, hogy nagyon kevesen voltunk, kifejezetten a családias jelzőt használnám. Közvetlen volt egyébként nagyon, bár ezt most is el tudom mondani. Nagyon eredményorientált és támogató légkör uralkodott, ahol minden kis sikernek tudtunk örülni, és minden kolléga keze benne volt egy új ügyfélben, tenderben.

Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt 9 évedből a cégnél? 
A jól teljesítő csapatokra. Arra, hogy IT recruitmentben jól tudunk teljesíteni. Nagyon sok magas szintű szakemberrel tudtuk bővíteni az IDBC csapatát. És arra is büszke vagyok, hogy az ügyfeleinknél kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a kollégáink a manuális tesztelői feladatkörtől az enterprise architektig. Az erőforrás biztosítás egy olyan szolgáltatás , ami tényleges értéket képvisel a cégek életében és ez jó érzés.

Meg tudnál osztani egy olyan esetet, ahol a csapatmunka tudott megoldani egy problémát?
Az az igazság, hogy nálunk minden feladat ilyen. Ha megnézzük a folyamatot, már ismerik a céget a piacon, ami egyrészt a 10 éves múltnak, másrészt a jól működő marketing tevékenységnek és csapatnak is a következménye. Az, hogy vannak olyan eszközeink, amelyekkel meg tudjuk szólítani a jelölteket, és vonzó értékajánlatot tudunk nekik nyújtani, abban az egész cégnek aktív szerepe van. Ezt nem most egy pátoszként mondom, de tényleg nem működne egyik terület nélkül sem.

Ha muszáj lenne kiemelnem egyet, akkor vannak olyan tender szituációk, amikor muszáj 4-5-en kis recruitment kommandóként összeülnünk, kiosztanunk a feladatokat, és gyorsan jelöltet állítanunk. De egyébként mindennapi tevékenységben, hogy legyen elhelyezés és bevételünk, az egy teljes céges munka eredménye.

Vannak olyan kollégáid, akiket kiemelnél ebből az elmúlt 9 évből, akikkel a legemlékezetesebb volt együtt dolgozni? 
Sok ilyen van, de ha hármat mondhatok, akkor Ágit és Józsit egy alá veszem, hiszen velük pontosan egyszerre kezdtünk el dolgozni. Mi korábbról ismertük már egymást, 10 évvel ezelőtt pedig még persze sokkal kevesebb tapasztalattal rendelkeztem, de ők bizalmat szavaztak nekem azzal, hogy meghívtak a saját cégükbe, már akkor is elég nagy felelősséggel.

A második, aki nagyon emlékezetes, és akivel szerencsére azóta is együtt dolgozunk, Pók Andris, aki, ha jól emlékszem több mint 7 éve van itt. Szakmailag is nagyon nagy sikereket értünk el együtt, hiszen a mi területünk, a projektekre való szakemberbiztosítás azt gondolom most van mind folyamatilag, mind csapatszinten a legmagasabb színvonalon. Ehhez ő rettentő nagy mértékben hozzájárult több sales-es kolléga mellett, de ő már a kezdetektől fogva.

Harmadiknak pedig Erőss Regit mondanám, aki szintén már jó pár éve itt van az IDBC-ben. Mi szorosan körülbelül az elmúlt félévben kezdtünk el együtt dolgozni, ő az IT recruitment csapatvezető, és amellett, hogy jönnek a sikerek, és eredményes a csapat, olyan jó együttműködést tudtunk kialakítani, hogy ha én esetleg valamiben nem tudok részt venni, akkor hátra dőlhetek, hogy jó kezekben van a csapat. Nagyon hasonlóan közelítjük meg a dolgokat, emellett pedig emberileg és szakmailag is nagyon jó vele dolgozni.

Hogyha három szóval kellene jellemezned az IDBC-t, mi lenne az? 
Akkor most direkt nem az értékeinket fogom bedobni, mert arról épp most voltak workshopok, hanem számomra személyesebb fogalmakat.

Először is a siker, ami eszembe jut, ezenkívül a szakmaiság, és háttér.

Stabil alapokat jelez ez a három szó. Miben változott leginkább az IDBC, Ági és Józsi az elmúlt 10 évben? 
Az IDBC nyilván óriásit nőtt, évről évre menetelt előre. Ha megnézzük a 9 évvel ezelőtti komplexitási szintet és folyamatokat a mostanihoz képest, akkor a kontraszt miatt nem is említhető egy lapon a kettő. Amikor elkezdődött egy mikrovállalkozás volt, most pedig egy olyan erős középvállalkozás, aminek a folyamatai, felépítése, célja és ambíciói inkább már a multinacionális szint felé mutatnak. 

Ági, Józsi amúgy nagyon sok mindenben nem változott, alap személyiségben, abban, hogy mennyire ambiciózusok, és mennyire szívvel-lélekkel dolgoznak ezért a célért, illetve, hogy a céljaink mindig kellően motiválóak. Viszont nyilván most már több, mint 200 ember vezetői, ehhez kellett egy másfajta vezetői közeget is felvenni. A menedzsment már több tagból áll, nem mindent nekik kell eldönteni, vannak olyan vezetők, akik felelősséget tudnak vállalni.

Mik voltak a legkeményebb és a legszebb pillanataid az IDBC-ben? 
Azért nehéz ezt megmondani, és leszűrni ezt egy-egy pillanatra, mert amellett, hogy én back office-ban tevékenykedtem, alapvetően mindig elláttam egy front office feladatkört, és mindig voltak nagyon szoros határidők, amikor tegnapra kellett valami. Mindig is voltak nehézségek, megoldandó helyzetek, de amit a legkevésbé szerettem, és hála istennek mostanában már nem is kell csinálnom, az a közbeszerzés. Nyilván meg kellett felelni a szabályozásnak, és úgy összeállítani az anyagokat, hogy azok megfeleljenek ennek a környezetnek, de ez a rigid megközelítési mód tőlem nagyon távol áll.

Egyébként meg rengeteg sok szép emlékem van, főleg csapatépítőkről. Nekem nagyon fontos a humor, szeretek a kollégákkal lazulni ilyen rendezvényeken. Amellett, hogy végre lehet beszélgetni mindenkivel, nagyon jó hangulat szokott lenni, szóval nekem ezek a legjobb pillanatok, a bulikázás.

Akkor most beemelném Józsi személyes kérdését is: Mi a nehezebb?  
A: Bianka és Dorina egyszerre éhes és sírnak? (Zsófi iker kislányai) 
B: Józsiban felmegy a pumpa ebéd előtt, éhes, és te szeretnél átvinni egy javaslatot? 

Jó kérdés, mert mindkettő nagy kihívás, megvan az előnye és hátránya is, de Józsit jobban tudom kezelni, a gyerekekkel nehezebb, mert a kettő egyszerre sír, és 2,5 évesek, szóval kicsit nagyobb kihívás nekik érvelni.

Hogy előre is tekintsünk, ne csak hátra, mit látsz a közeljövőben, mit kell céges szinten megugranunk? 
A nemzetközi piacra lépés, ami szerintem abszolút szükséges, de nagyon nagy váltás, sok időt és energiát igényel. Talán olyan lesz ez, mint az elmúlt 10 év Magyarországon, hogy piciből elindulni, és fokozatosan építkezni kell. Már sokat beletettek kollégák, de ahhoz, hogy ez egy nagy és stabil részét képezze az IDBC portfóliójának, még sokat kell dolgoznunk.

Mit gondolsz, mi lesz a következő 10 évben? 
Ebben az ütemben és ezzel a hozzáállással én hiszem, hogy Magyarországon piacvezetők tudunk lenni contractingban mindenképpen. HR szolgáltatások terén is, csak nekem a contractingba van nagyobb rálátásom, mert én azt a területet képviselem. Az IT contractingban viszont piacvezetőnek lenni egy abszolút kitűzött és szerintem elérhető cél 10 éven belül

Van még egy kérdésem, amit szeretek feltenni seniorabb kollégáknak. Mi az a három legfontosabb, amit azoknak adnál, akik még a karrierjük elején járnak? 
Először is, hogy próbálják megtalálni, mi áll hozzájuk a legközelebb, mert attól, hogy valamiben diplomát szerzel, és elkezdesz dolgozni egy cégnél, nem biztos, hogy az lesz a te utad. Valamennyire kapcsolódik, de én például irodabútor értékesítésben kezdtem a karrierem, ahol az ügyfélkezelés viszont fontos volt. Majd IT-ba kerültem támogató területen, ahol beleláttam, mit jelent a szoftverfejlesztés, rendszerintegráció, és onnan vannak azóta is az ismereteim. Az IDBC szolgáltatási portfóliónak tehát én azt mondanám, hogy inkább az emberi oldalában vagyok erős.

A másik szerintem a munkaalázat és szorgalom. Nem szabad elugrani a felelősség és a feladatok elől, mert az visz előre. Nem feltétlen azt kell nézni, mennyi munkaórát dolgoztunk, hanem hogy mennyit tettünk hozzá az adott cég működéséhez, illetve, hogy mi magunk mennyivel gazdagodtunk, mit tanultunk és sajátítottunk el.

A harmadik pedig mindenképp az, hogy kell tudni lazítani is a munka mellett: work hard, play hard. Meg kell találni azt, hogy ha nehezebb időszakon is mész át, hogyan tudsz kikapcsolódni. Valakinek ez a sport, a barátok, bármi lehet. A kiégés már egy népbetegség, és szerintem azt meg lehet ezzel előzni.

Az, hogy ki milyen szakmát végzett, egy idő után senkit nem érdekel, csak az első pontoknál, amikor még tényleg nincs semmi más a CV-ben, utána pedig sosem késő váltani. Egyébként pedig szerintem az határoz meg valakit, hogy később miben van tehetsége, és milyen skilleket sajátít el.