A mérnöki szaktudás minden ágazatban nagyon keresettnek számított már az IT-piac felfutása előtt is. Most három mérnöki végzettségű, az építőipar különböző területein dolgozó szakembert kérdeztünk a karrierjükkel, kilátásaikkal kapcsolatban. Milyen munkahelyre vágynak, hogyan lehet őket megszólítani? Az alábbiakból kiderül.

A hazai építőipar hullámzó teljesítményt mutat, együtt mozog sokféle világgazdasági trenddel, de nagy átlagban és az elmúlt 10 év távlatában egy bővülő szektorról beszélhetünk.

Az iparágat egyfelől húzzák, fűtik az EU által támogatott infratstrukturális fejlesztések, másfelől a családtámogató kormányzati intézkedések. Fékező hatásként pedig a szakemberhiány mellett megjelent a régóta nem látott mértékű inflációt is meghaladó alapanyagár-emelkedés.

A megváltozó gazdasági körülmények dacára, a szerződéskötések alapján nem úgy tűnik, hogy nagyot lassulna a tempó, az iparág termelése pedig 2022-ben összességében valószínűleg valamivel a 2021-es szint fölött zár majd, a KSH adatai alapján.

Az IDBC három építőipari mérnökkel készített mélyinterjú alapján mutatja be, hogyan vélekednek saját helyzetükről a szakemberek.

Az alábbiakban leírtak tehát nem reprezentatív kutatási adatok, hanem valódi gondolatok és érzések.

Kezdjük a három szakember rövid bemutatásával:

Tamás 2013-ban végzett a MOME építőművészeti szakán.
Több munkahelye volt, mindig építészirodáknál dolgozott, a jelenlegi helyén hat éve van alkalmazásban. Komolyan tervezi a váltást, egy év múlva már szabadúszóként szeretne boldogulni.

Péter okleveles építőmérnök Bsc diplomát szerzett 2018-ban, az Ybl Miklós építéstudományi karon.
Diplomázás után egy elsősorban a közútfejlesztéseiről ismert multinál helyezkedett el. Váltani szeretne.

Csaba a BME építészmérnöki karán végzett 2005-ben.
Nemzetközi irodáknál dolgozott, 2012 óta szabadúszó látványtervező és építész.

Karrier, elégedettség, elvárások

Tamás sokféle projektet látott már, jelenleg egy nagy, egyetemi épület belsőépítészeti tervezésén dolgozik.
Több munkahelye volt, a jelenlegi munkahelyén hat éve dolgozik, de volt, ahol csak három hetet…
„Sok türelem kell hozzánk, építészekhez. De türelmesek vagyunk cserébe.”

Ez a türelem fogyatkozóban van Tamás esetében, aki szeretné kipróbálni magát egyedül. Ez belső motivációból fakad, a munkahelyével alapvetően elégedett. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy „betyárbecsületből” ki akarja várni a jelenlegi nagyprojekt befejezését, ami az idei évben várható.

Tamás szerint az irodai élet kényelmes, de van amikor már sok tud lenni az, ahogyan becsatlakoznak az újabb és újabb szakértők egyetlen probléma megoldásába. Példaként felhozza, hogy egy középület megtervezése ma összehasonlíthatatlanul bonyolultabb, mint 15 éve volt, és ez elsősorban az adminisztrációs terhek növekedését jelenti.

Tamás idejének túlnyomó részét jelenleg a szervezés és a menedzsment köti le, jó, ha napi néhány órát tud a tulajdonképpeni tervezéssel foglalkozni.

Péter az egyetemi évek alatt távközlési térinformatikusként dolgozott egy telekommunikációs multinál, mielőtt felvételt nyert a szakmájához pontosabban illeszkedő munkahelyi mérnök pozícióban.

Amikor azt kérdezzük, mennyire elégedett a jelenlegi munkahelyével, azt válaszolja: „Teljes mértékben közepesen”
Összességében foglalkoztatja a váltás gondolata. A szektor gazdasági nehézségeivel kapcsolatban megértő, de a cégkultúrával jól artikulált problémái vannak.
„A jelenlegi helyzet nem a cég hibája. A jövőbeli kilátások borzasztóan rosszak.”

Csaba Rotterdamban, Stockholmban és Budapesten dolgozott korábban, nemzetközileg is jegyzett építészirodáknál. Jelenleg freelancerként az építészet és a látványtervezés keverékével foglalkozik. Elkészíti a látványterveket, de a koncepció alakításában is tud segíteni, illetve néha megbízzák bizonyos alrészek tervezési kidolgozásával is, ha az ügyfélcég számára jól jön a segítség. Éppen ez a változatosság az, ami a szabadúszás irányába vonzotta őt: egy nagy irodában érzése szerint futószalagon gyártaná a látványterveket, így nagyobb marad a kreatív szabadsága.

Csaba számára szabadúszóként fontos az üzlet fenntarthatóságának biztosítása, amivel kapcsolatban kritikusan fogalmaz, úgy gondolja, hogy többet kellene foglalkoznia ezzel. Jelenleg van egy kialakult ügyfélköre nagy, nemzetközi irodákkal, és ezek bőven ellátják munkával, de fontos lenne, hogy más stílusokkal is foglalkozzon, hogy ne szűküljön be, ne váljon szakbarbárrá.

Munkaerőpiaci elképzelések

Tamás vélekedése szerint: „Nem lenne olyan nehéz elhelyezkedni, mint ahogy én azt hiszem az átlagos napokon.”

Értesülései szerint a tehetséges fiatalokat már a diploma előtt megpróbálják elcsípni. A vákuum erejét növeli a pályaelhagyók viszonylag nagy száma:

 „Nem mindenkinek az idegrendszere bírja el a monotonitást, ami ezzel a szakmával jár. A kreatív tervezési folyamat után szeretnéd látni megvalósulni a művedet, és ez egyrészt nagyon lassan történik, másrészt nincs rá semmi garancia.”

Feltételként a viszonylag használható nyelvtudást nevezi meg (amivel ő maga is rendelkezik), és nem látja akadályát a könnyed külföldi elhelyezkedésnek, amire ismerősei körében is látott példákat.

Péter úgy gondolja, hogy sok helyen nem számít a diploma, „ha mérnök vagy, az már jó”. A munkaerőpiaccal kapcsolatban némi extra önbizalmat nyújt neki az, hogy jelentős gyakorlatra tett szert Excel programkészítésben, amit előnyként is megjelölnek néhány aktuális álláshirdetésben.

Külföldre nem szívesen menne, de már nem tartja annyira elképzelhetetlennek, mint korábban.

Csaba sem zárja ki a lehetőségét annak, hogy újra alkalmazott legyen. Ha be kéne járnia, akkor olyan helyre menne, ami „maximum fél óra biciklivel”, mert világéletében kerékpárral járt munkába, és ezen nincs kedve változtatni.

„Jó lenne személyiségfüggően engedni az embereknek, hogy megválasszák a munkavégzés helyét és módját. Ha bent vagy, akkor te magad is jobban fejlődsz a szakmádban, mert látod, hogyan dolgozik a másik, könnyebb ellesni trükköket, könnyedebb a kommunikáció. A tudást sokkal gyorsabban lehet gyakorlatban megosztani, mint tutorialokból kitanulni. Egyedül jobban benneragadsz a megszokott megoldásokban.”

Az évek óta remote worker Csaba ezt az előnyt úgy próbálja megőrizni, hogy aktív szakmai kapcsolatot tart néhány olyan kollégával, akikkel baráti a viszonya.

Azt viszont a szabad élet melletti érvként említi, hogy az elmúlt években sokkal többet járt múzeumokba és kulturális programokra, mint régebben, olyan mértékben, amit saját bevallása szerint alkalmazottként nem tudott volna megcsinálni. Itt behozza azt a szempontot is, hogy nem ismer olyan építészirodát, ahol az ilyen jellegű inspirációra időt dedikálnának, pedig Csaba szerint ez nagyságrendekkel fontosabb és hasznosabb közös időtöltés lenne, mint a „hagyományos”, iszogatós csapatépítő programok.

Médiahasználat, médiafogyasztás

Tamás éve óta nem lépett be LinkedInre, Péternek pedig egyáltalán nincs is.
Facebookot kizárólag kommunikációra használnak, a hírfolyamot egyáltalán nem nézik.

Tamás számára a legfontosabb tartalomtípus a szakmai podcast, ilyenekből sokat hallgat, és nem csak a saját szakmáját illetően, hanem érdeklődési köréhez illeszkedően is. Youtube-on ugyanilyen csatornákat követ, illetve említi a Twitch livestreaming platformot is.

Csaba számára az elsődleges platform az Instagram, mert ott egyszerre követi a szakmai és eléri a számára szórakoztató tartalmakat is. A Reelst nem szereti, mert „nagyon addiktívnak” tartja. Ugyanezért kerüli a YouTube Shortsot, és ezért nem fog TikTokra regisztrálni.

Péter a telefonján tájékozódik, a Google hírcsatornájából nyit meg tech és tudományos híreket.

Megértő kreatív műhely: ilyen a mérnökök álommunkahelye

Összességében elmondható, hogy az óvatos magabiztosság jellemzi ezeket a mérnököket, a karrierjükkel kapcsolatban.

Nem könnyű őket elérni a digitális platformokon, a legjobb esély a kifejezetten nekik szánt szakmai és szórakoztató tartalmak szponzorálása, illetve gyártása lehet.

Fontos számukra az aktív, „értelmes” időtöltés, és a képességeik szabad kibontakoztatásának lehetősége – és mindenképpen érzik egy jó szakmai műhelyhez tartozás értékét, még akkor is, ha egyénileg éppen a szabad időbeosztást priorizálják.